A rendezvényt, amelyet az egyiptomi Honvédelmi Minisztérium, a légierő, a polgári légiközlekedési tárca és az EgyptAir közösen szervezett, Abdel Fattah esz-Szíszi egyiptomi elnök nyitotta meg. A megnyitón Nikosz Hrisztodulidisz ciprusi elnök is részt vett. A kifejezetten szakmai jellegű, nem nyilvános eseményre — ahová csak katonai delegációk, légügyi szabályozók, légitársasági vezetők és beszerzési tisztviselők kaptak belépést — több mint 80 ország és 250 kiállító érkezett, több mint ötven kiállított légijárművel.
Új fegyverekkel mutatkozott be a Szu-57E
A Szuhoj Szu-57 exportváltozata, a Szu-57E szeptember 9-én repült be El Alamein fölé — ez volt a típus első afrikai légibemutató-szereplése, azt követően, hogy kínai, indiai és emirátusi rendezvényeken volt látható. A gép repülő bemutatón és statikus kiállításon is bemutatkozott, utóbbin a szokásos levegő-levegő (RVV-MD2, RVV-BD) és levegő-föld (Kh-38MLE, Kh-69, Kh-58UShKE) fegyverzete mellett két, korábban nem látható új eszközzel, az S-71M és S-71K jelű rendszerekkel jelent meg. Egy Rosoboronexport-képviselő a Reutersnek úgy jellemezte ezeket:
"Nem drón, nem is rakéta, valami a kettő között."
A két eszköz pontos szerepmegosztásáról a nemzetközi szaksajtó nem egységes — van, amelyik az S-71M-et sorolja a hosszabb hatótávú csapásmérő, van, amelyik a felderítő kategóriába; annyi bizonyos, hogy mindkettő a cirkálórakéták és az olcsó, egyszer használatos támadó-drónok tulajdonságait ötvözi, és a Szu-57E belső fegyverteréből indítható. A Rosoboronexport képviselője szerint a rendszereket korábban már bevetésben is használták. Ukrán katonai hírszerzési források szerint a rendszert korábban már bevetették Ukrajnában.
Alekszandr Miheev, a Rosoboronexport vezérigazgatója a helyszínen Egyiptomot "Oroszország legfontosabb stratégiai partnerének" nevezte, és afrikai, valamint közel-keleti vevőket jelölt meg a bemutató célközönségeként. Vadim Bagyeha, az orosz repülőgépgyártó UAC vezérigazgatója szerint "a legújabb légi csapásmérő fegyvereknek nincs párja a világon".
Egy kifutópálya, három nagyhatalom
Ami az El Alamein-i bemutatót valóban egyedivé teszi, az nem csupán a Szu-57E jelenléte, hanem az, hogy ugyanott, ugyanakkor az Egyesült Államok és Kína is felvonultatta legmodernebb haditechnikáját. Az amerikai küldöttség öt típust hozott — A-10C Thunderbolt II, F-16C, F-15E Strike Eagle, valamint C-130H és C-130J szállítógépek —, és egy több mint 25 amerikai légi- és hadiipari céget felvonultató pavilont is működtetett. Az USA nem hozta el az F-35-öt, a Szu-57E közvetlen piaci riválisát — egyes elemzések szerint kifejezetten Izrael regionális légi fölényének megőrzésére irányuló érdeke miatt.
Kína négy típussal debütált egy tengerentúli légibemutatón: a J-16 vadászgéppel, a Z-20 helikopterrel, a YY-20 légi utántöltő géppel és a KJ-500 korai előrejelző repülőgéppel. A kínai jelenlét nem előzmény nélküli: augusztus 22. és szeptember eleje között Egyiptom és Kína második közös légierő-gyakorlatot tartott "Eagles of Civilization 2026" néven, amelynek során kínai J-16-osok mértek össze erőt egyiptomi Rafale gépekkel — ez volt az első alkalom, hogy nehézsúlyú kínai vadászgép Afrikába települt. A gyakorlat és az azt követő légibemutató-szereplés együtt azt jelzi, hogy Kína immár nem csupán eladni akar Egyiptomnak, hanem tényleges katonai interoperabilitást és kapcsolatrendszert épít.
Egyiptom légiereje történelmileg amerikai dominanciájú: az 1978-as Camp David-i békeszerződés óta évi mintegy 1,3 milliárd dolláros amerikai katonai segélyt kap, gépparkjának gerincét F-16-osok adják. A diverzifikáció felé fordulást a 2013-as hatalomváltás után bekövetkező, időleges amerikai fegyverszállítás-felfüggesztés indította el. A mai egyiptomi légierő ennek eredményeként már amerikai, francia (bővülő Rafale-flotta) és orosz (MiG-29M/M2 vadászgépek, Ka-52 harci helikopterek, S-300VM légvédelem) eszközöket egyaránt üzemeltet — és pontosan ez a több lábon állás teszi lehetővé, hogy egyik nagyhatalom se tudjon kizárólagosságot kikényszeríteni Kairón. Ahogy az egyik szaklap fogalmazott, az esemény "kevésbé kirakat, inkább aukciós porond".
Vásárol-e valaha Egyiptom Szu-57-est?
2018 végén Egyiptom mintegy két-három milliárd dollár értékben szerződött körülbelül két tucat orosz Szu-35 vadászgép beszerzésére. Mike Pompeo akkori külügyminiszter a Kongresszus előtt kilátásba helyezte a CAATSA-szankciók (az amerikai ellenfeleket sújtó szankciós törvény) alkalmazását, ha Kairó átveszi a gépeket. Az ügylet végül 2020-2022 folyamán csendben elhalt — a már legyártott gépek egy részét Oroszország Iránnak irányította át. A sajtóban az elmaradás okaként egyaránt szerepel az amerikai nyomás és állítólagos műszaki hiányosságok (radar-, hajtómű-problémák). Egyiptom végül francia Rafale-okkal pótolta a kiesést.
A legtöbb elemző szerint valószínűtlen, hogy Egyiptom ténylegesen megvásárolná a Szu-57E-t — pontosan a Szu-35-nél bebizonyosodott szankciós kockázat miatt, illetve azért, mert Kairó igyekszik megőrizni a jó viszonyt Washingtonnal. Ezt erősíti az is, hogy Oroszország globális fegyverexport-részesedése az elmúlt öt évben drasztikusan, 21 százalékról 6,8 százalékra esett vissza, elsősorban az ukrajnai háború és a nyugati szankciók következtében. A Szu-57E egyiptomi bemutatóját ezért inkább orosz exportmarketing-gesztusként érdemes értelmezni, mintsem közeli vásárlási szándék jeleként — ez azonban elemzői következtetés, nem megerősített egyiptomi hivatalos álláspont.
