Ami közös a három AI-szabályban

Ha a három cég szabályzatát egymás mellé tesszük, kirajzolódik egy közös minta. Az OpenAI-nál és a Google Gemininél dokumentáltan emberi felülvizsgálók (a Google esetében részben külső szolgáltatók is) olvashatnak egy-egy beszélgetést; az Anthropicnál a nyilvános szabályzat inkább a hatósági adatkiadás jogi feltételeit rögzíti, nem egy hasonló, emberi tartalom-átvizsgálási folyamatot.

A hatósági adatátadás alapja mindháromnál más: az OpenAI saját belátása szerint hat, tág jogcímen dönthet; az Anthropic elvben jogi eljáráshoz köti, de a fogyasztói fiókoknál 2026 közepe óta jóhiszemű, proaktív kivételt is enged; a Google Gemini esetében ez egyszerűen a vállalat általános adatvédelmi szabályzatán múlik. A megőrzési idő is eltérő: mindhárom cég saját szabályzata szerint alakul, de a Google Gemini esetében ez konkrétan és nyilvánosan is rögzített, akár három éves időtartam.

Három különböző cég, három különböző retorika, de a lényeg azonos

A chatbotnak nincs titoktartási kötelezettsége, ha úgy tetszik "fogadalma." A beszélgetés számára adat, amelyet a cég tárol, szűr, részben emberekkel olvastat, és amelyet — saját mérlegelése vagy hatósági megkeresés alapján — továbbadhat.

A győri ügyben ez a rendszer, a jelenlegi gyanú szerint, pontosan úgy működött, ahogy a szolgáltatók szabályzata leírja: a fenyegetőnek tűnő beszélgetés eljutott a hatóságokhoz, mielőtt bármi történhetett volna — az ügy kimenetele még nem ismert, jogerős döntés nincs. Aki azonban azt hiszi, hogy a „csak a robotnak mondtam” bármilyen védelmet jelent, az félreérti, mivel is beszélget.

A gyakorlati tanulság is fontos: üzleti terveket, ügyféladatokat, jogi stratégiát, vagy bármit, ami nem bírná el a nyilvánosságot, ugyanolyan óvatossággal kell egy AI-nak megmutatni, mint egy idegennek. Nem azért, mert a robot rosszindulatú, hanem mert nem ő a beszélgetőpartner.