A „Doloresi Kiáltásként” emlegetett történelmi esemény évfordulója máig Latin-Amerika egyik legfontosabb nemzeti ünnepe.
Az 1810-es év drasztikus fordulatokat hozott az Ibériai-félszigeten és az azon túl elterülő spanyol gyarmatbirodalmakban is. Miután Napóleon seregei megszállták Spanyolországot, és letaszították a trónról a Bourbon-házi uralkodókat, az Új-Spanyolországként ismert területen is bizonytalanság alakult ki. A helyi kreolek és a kiszolgáltatott őslakos, illetve mesztic rétegek egyre kevésbé tűrték a csaknem három évszázada tartó kizsákmányolást és a spanyol elnyomást. Egy Querétaróban szerveződő titkos függetlenségi mozgalom azonban idő előtt lepleződött le, miután a spanyol hatóságok tudomást szereztek az előkészületekről.
Amikor a letartóztatási hullám híre elért a Guanajuato állambeli Dolores városába, a helyi plébános, Miguel Hidalgo y Costilla atya a cselekvés mellett döntött.
A tömeg előtt elhangzott beszéde – amelyet csak „Grito de Doloresként”, azaz a doloresi kiáltásként ismer a történetírás – azonnali fegyverfogásra buzdított a spanyol vezetés ellen. Bár a felkelés kezdetben improvizált volt, és a többnyire fegyvertelen parasztság borzasztó árat fizetett a szabadságért, s Hidalgót már a következő évben elfogták és kivégezték , a mozgalmat már nem lehetett megállítani.
Szeptember 16-án Mexikóban és a világ mexikói közösségeiben fergeteges nemzeti ünnepségek zajlanak. Az évforduló tiszteletére a mindenkori mexikói elnök – ahogy azt az elmúlt évtizedekben tradícióvá vált – előző este a fővárosban, a Nemzeti Palota erkélyéről újra eljátssza a híres kiáltást, megkongatva ugyanazt a történelmi harangot, amelyet Hidalgo atya használt 1810-ben. A mai geopolitikai kontextusban a szeptember 16-i évforduló nem csupán a múlt hőseiről való megemlékezés, hanem a latin-amerikai szuverenitás, a kulturális identitás és a külső befolyással szembeni ellenállás örök szimbóluma is.
