Mielőtt bármilyen számot egymás mellé tennénk, egy dolgot fontos leszögezni: ezek a statisztikák nem közvetlenül összehasonlíthatók. Van, ahol a hivatalos jelentés a kiadott engedélyek számát közli, van, ahol a benyújtott kérelmekét, van, ahol az érintett személyekét, és van, ahol a lehallgatott telefonszámokét — ezek négy különböző mértékegység. Van ország, ahol egyetlen számban szerepel a bűnügyi és a nemzetbiztonsági célú lehallgatás (ilyen az Egyesült Királyság), és van, ahol a kettő élesen elkülönül, külön felügyeleti szervvel és külön éves jelentéssel (ilyen Németország vagy Franciaország).
Több országban — Franciaországban, Hollandiában, Ausztriában — a bűnügyi célú lehallgatásra egyáltalán nincs friss, egységes, nyilvánosan hozzáférhető hivatalos összesítő szám, miközben ugyanezen országok hírszerzési oldalán részletes, tételes statisztika létezik. Ez a cikk ezért nem egy egyszerű ranglistát ad, hanem országonként mutatja be, mit lehet és mit nem lehet tudni — kizárólag hivatalos, elsődleges forrásokra (bírósági/kormányzati jelentésekre, parlamenti dokumentumokra) támaszkodva.
Amerikai Egyesült Államok
Az amerikai szövetségi bíróságok igazgatási hivatala (Administrative Office of the U.S. Courts) minden évben Wiretap Report címmel jelentést küld a Kongresszusnak a 18 U.S.C. § 2519 alapján — ez kizárólag a bűnügyi célú lehallgatásokat tartalmazza, a nemzetbiztonsági célú megfigyelés (FISA) teljesen külön rendszerben, külön jelentésben szerepel. A 2025-ös évre vonatkozó, legfrissebb jelentés szerint összesen 1735 lehallgatási engedélyt adtak ki (873 szövetségi és 862 állami bíró által) — ez 24 százalékos csökkenés az előző évhez (2297) és 58 százalékos csökkenés a 2015-ös csúcshoz (4148) képest. A kérelmek döntő többsége, 51 százaléka kábítószer-bűnözéshez kötődik, a kábítószerrel összefüggő ügyek összesen a kérelmek 83 százalékát teszik ki; az összeesküvés 7, az emberölés és testi sértés együttesen körülbelül 6 százalékot képvisel. Az engedélyt szövetségi vagy állami bíró adja ki, alapesetben legfeljebb 30 napra, de ez hosszabbítható — egy telepített lehallgatás átlagosan 47 napig tartott, a leghosszabb eset 330 napig húzódott, tíz meghosszabbítással. Az elutasítások pontos számát a 2025-ös jelentésből nem lehetett kinyerni, de évtizedek óta közismert, hogy ez a szám a nullához közeli, mert az ügyészek jellemzően informálisan egyeztetnek a bíróval, mielőtt hivatalosan benyújtanák a kérelmet — ez tehát inkább egy jól dokumentált mintázat, mint egy adott évre vonatkozó, pontos hivatalos szám. A nemzetbiztonsági oldalon a hírszerzési közösség főfelügyelője (ODNI) átláthatósági jelentése szerint 2025-ben 278 úgynevezett "probable cause" bírósági végzést adtak ki — ez a szám azonban összevontan tartalmazza mind az elektronikus megfigyelést, mind a fizikai kutatást, a kettő nem választható szét a nyilvános jelentésből. A becsült célszemélyek száma 606 volt, ebből körülbelül 8,1 százalék amerikai állampolgár vagy jogi státuszú személy.
Egyesült Királyság
A brit lehallgatási rendszert az Investigatory Powers Commissioner's Office (IPCO) felügyeli, és évente jelentést küld a miniszterelnöknek az Investigatory Powers Act 2016 alapján. A 2024-es jelentés szerint a "célzott lehallgatási engedélyből" (targeted interception warrant) 3059 kérelmet vizsgáltak, 3058-at hagytak jóvá, és mindössze egyet utasítottak el. Emellett 104 engedélyt adtak ki már megszerzett lehallgatott anyag vizsgálatára, és 27 úgynevezett tömeges lehallgatási engedélyt (bulk interception warrant), amit jellemzően a hírszerző GCHQ használ — ebből egyet sem utasítottak el. Fontos korlátozás, hogy az Egyesült Királyságban a bűnüldözési és a nemzetbiztonsági célú lehallgatás egyetlen, közös számban szerepel, a jelentés nem bontja szét a kettőt. Az engedélyezés az úgynevezett "kettős zár" rendszerén alapul: a felelős miniszter (Secretary of State) adja ki az engedélyt, de ehhez egy bírói felügyeleti biztos (Judicial Commissioner) jóváhagyása is szükséges. Egy standard engedély hat hónapig érvényes, sürgős esetben csak öt munkanapig, ha nem újítják meg. Az elutasítási arány a célzott lehallgatásnál 0,03 százalék volt 2024-ben.
Kanada
Kanadában nincs egyetlen, országos szinten összesített hivatalos szám — a büntető törvénykönyv 195. szakasza külön kötelezi éves jelentésre a szövetségi főügyészt és külön-külön minden tartomány saját főügyészét is, így a "kanadai összes lehallgatás" csak tíz-egynéhány külön dokumentum összeadásával jönne ki, amit a hatóságok maguk nem tesznek meg. A szövetségi szintű, 2024-es jelentés szerint összesen 71 kérelmet nyújtottak be (35 hang- és 34 videó-lehallgatásra, plusz megújítások), ebből 70-et engedélyeztek és egyet utasítottak el — ami hullámzó mozgás után — 2021-ben és 2023-ban is enyhén nőtt az előző évhez képest — összességében nettó csökkenést jelent a 2020-as 97-hez képest. Egy tartományi példa, Brit Columbia 2024-es jelentése mindössze öt kérelmet és öt engedélyt mutat, jól érzékeltetve a tartományi és szövetségi szintek közötti nagyságrendi különbséget. A szövetségi adatok részletes bontást adnak a jogalapról: a kábítószer-bűnözéshez kötődő kérelmek (kereskedelem, birtoklás, import-export, termelés) adták a legnagyobb csoportot, emellett jelentős számban szerepeltek szervezett bűnözéshez/összeesküvéshez, pénzmosáshoz és vagyon elleni bűncselekményekhez, fegyverkereskedelemhez, illetve kisebb számban terrorizmushoz és emberöléshez köthető ügyek. Az engedélyt bíró adja ki, alapesetben legfeljebb 60 napra, amely átlagosan 59-69 napig tartott a gyakorlatban. A hírszerzési szolgálat (CSIS) saját, nemzetbiztonsági célú lehallgatásait a Szövetségi Bíróság engedélyezi, de ennek pontos éves száma nem szerepel elsődleges forrásban nyilvánosan — egy nem hivatalos, ellenőrizetlen becslés 2022-re 28 engedélyt említ, ezt azonban csak fenntartással, nem tényként érdemes kezelni.
Németország
Németországban élesen elkülönül a bűnügyi és a nemzetbiztonsági célú lehallgatás. A bűnügyi oldalon a Szövetségi Igazságügyi Hivatal (Bundesamt für Justiz) éves jelentése szerint a büntetőeljárási törvénykönyv 100a. szakasza alapján 2024-ben 5538 eljárásban rendeltek el telefon- vagy internet-megfigyelést, összesen 16 868 elrendeléssel (13 779 új és 3089 meghosszabbítás) — ez 11,4, illetve 5,9 százalékos növekedés az előző évhez képest. Az állami trójai programok (Quellen-Telekommunikationsüberwachung) alkalmazására 97 elrendelés született, ebből 64-et hajtottak végre ténylegesen. A jelentés szerint a lehallgatások fő oka továbbra is elsősorban a kábítószer-bűnözéshez köthető gyanú, bár részletes, kategóriánkénti bontás nem volt elérhető. Az engedélyt bíró adja ki ügyészségi indítványra, sürgős esetben az ügyészség is elrendelheti, de ezt a bíróságnak három munkanapon belül jóvá kell hagynia, különben hatályát veszti. Az alapengedély legfeljebb három hónapig érvényes, háromhavonta hosszabbítható, hat hónap felett pedig egy felsőbb bíróság (Oberlandesgericht) dönt a folytatásról — és csak egy meghatározott, súlyos bűncselekményeket (terrorizmus, emberölés, szervezett bűnözés, kábítószer-bűnözés, pénzmosás, emberkereskedelem, kémkedés) felsoroló katalógus alapján rendelhető el. A nemzetbiztonsági oldalon a G10-törvény szerinti lehallgatást a Parlamenti Ellenőrző Testület éves jelentése dokumentálja: 2024-ben összesen 293 egyéni intézkedést engedélyeztek az alkotmányvédelmi hivatal, a hírszerzés és a katonai elhárítás számára együttesen, 11 581 fő érintettel. A törvény alapján kémkedés, terrorista szervezethez kötődés vagy az alkotmányos rend elleni fenyegetés gyanúja esetén rendelhető el ilyen intézkedés, amelyet a belügyminisztérium kezdeményez, és amelyhez a G10-Bizottság jóváhagyása szükséges, szintén három hónapos, hosszabbítható időtartammal. Az elutasítások számát a jelentés nem közli külön — ezt önmagában is érdemes megjegyezni.
Franciaország
A francia hírszerzési célú megfigyelést a CNCTR (Commission nationale de contrôle des techniques de renseignement) felügyeli, amelynek legfrissebb, 2024-es éves jelentése szerint 98 883 kérelmet nyújtottak be, és összesen 24 308 személyt figyeltek meg — ez alig néhány tized százalékos növekedés 2023-hoz képest. Fontos módszertani megjegyzés, hogy ez a szám nem kizárólag a klasszikus, tartalmi lehallgatásra vonatkozik, hanem a törvény által szabályozott valamennyi hírszerzési technikára összesítve — beleértve a helymeghatározást, az IMSI-catcherek használatát, az adatgyűjtést vagy a helyiségbe történő behatolást is —, a kifejezetten a tartalmi lehallgatásra (interceptions de sécurité) vonatkozó éves szám ennél nagyságrendekkel kisebb.
A megfigyelt személyek csaknem harmada, 29,9 százaléka a terrorizmus-megelőzéshez kötődött 2024-ben, 27,8 százaléka a szervezett bűnözéshez, 10,4 százaléka pedig a közrendvédelmi kategóriához. A CNCTR véleményezi a kérelmeket, de a végső döntést a miniszterelnök hozza meg; a testület 2024-ben a kérelmek 0,8 százalékáról adott elutasító véleményt. Érdemes megjegyezni, hogy az egyidejűleg folyó, klasszikus biztonsági lehallgatások törvényi kvótáját, amely 1991 óta 2700, majd 2017 és 2019 között fokozatosan 3800 volt, 2024 folyamán átmenetileg, a párizsi olimpia idejére 4500-ra emelték, majd október 1-jétől visszaállították 3800-ra; 2024 végén pedig a magas fenyegetettségi szintre hivatkozva egy tartós, 2025-től hatályos emelésről döntöttek, 4100-ra. A bűnügyi célú lehallgatásról ezzel szemben nincs egységes, friss hivatalos éves összesítő szám Franciaországban — egy 2023-as törvényjavaslat kifejezetten ennek bevezetését célozta volna, de ezt a parlament elutasította. Az utolsó elérhető konkrét adat 46 109 kérelem volt 2022-ben; a rendszer működtetésének (PNIJ) 2024-es költsége 81,3 millió euróra rúgott. A bűnügyi lehallgatást rendes ügyekben a vizsgálóbíró, szervezett bűnözés vagy terrorizmus esetén a szabadság- és fogvatartási ügyekben eljáró bíró engedélyezi ügyészi kérelemre.
Hollandia
A holland hírszerzési szolgálat, az AIVD saját honlapján teszi közzé lehallgatási statisztikáját: 2023-ban 1117 telefon-, internet- vagy mikrofon-lehallgatást végeztek, szemben a 2022-es 1930-cal és a 2018-as csúcsévi 3517-tel. Ennél tágabb, minden különleges eszközre (nem csak a lehallgatásra) vonatkozó szám a TIB (Toetsingscommissie Inzet Bevoegdheden) nevű, kötelező erejű jogszerűségi felülvizsgálatot végző testület jelentésében szerepel: 2024-ben 4445 kérelmet vizsgáltak az AIVD és a katonai hírszerzés (MIVD) számára együttesen, ami 30 százalékos növekedés az előző évhez képest; ebből 159 esetet, vagyis a kérelmek 3,6 százalékát minősítette utólag jogellenesnek a TIB jogszerűségi felülvizsgálata — ez nem azonos egy elutasítással: a TIB a miniszteri döntést követően, de a tényleges bevetés előtt vizsgálja felül kötelező erővel a jogszerűséget, és jogellenesség esetén az adott eszköz nem vethető be. A bűnügyi célú lehallgatásról ezzel szemben nincs friss, 2022 utáni hivatalos éves szám Hollandiában, mert a minisztérium 2015-ben leállította ennek rendszeres közzétételét. Az utolsó megerősített, de már csaknem egy és fél évtizedes történeti adatok szerint 2009-ben összesen 24 724, 2012-ben pedig 25 487 egyedi telefonszámot hallgattak le éves szinten (2009-ben emellett egy napi átlagos, egyidejűleg futó lehallgatás-szám, 2121 is ismert — ez egy másik mértékegység, nem vethető össze közvetlenül az éves összesítővel). Az a széles körben idézett állítás, miszerint Hollandia a lehallgatások terén világelső, egy 2009-es holland tényellenőrzésből ered, amely magát a számot sem tartotta valódi, összehasonlítható adatnak — az amerikai szám ugyanis kizárta a nemzetbiztonsági célú lehallgatásokat, a holland szám pedig telefonszámonként, nem személyenként számolt. A bűnügyi lehallgatást az ügyész rendelheti el egy vizsgálóbíró előzetes írásos engedélyével, négy hétre, amely hosszabbítható.
Olaszország
Olaszországban az Igazságügyi Minisztérium statisztikai főosztályának adatait a kutatóintézet Eurispes dolgozta fel legutóbb 2025 decemberében.
A célpontok többsége, 71 százaléka 2023-ban hagyományos telefon-lehallgatás volt, 17 százaléka környezeti (helyiség-) megfigyelés, 7 százaléka informatikai eszközökhöz, 5 százaléka pedig kémprogramokhoz (captatore informatico) kötődött. Különösen magas, a Tribunale Ordinario célpontjainak mintegy 41 százaléka a szervezett bűnözés, a maffia elleni küzdelemhez (a területi illetékes DDA, Direzione Distrettuale Antimafia egységeihez) köthető 2022-ben, regionálisan erősen egyenlőtlen eloszlásban: a célpontok nagy többsége Dél-Olaszországra és a szigetekre koncentrálódott. Az engedélyt a nyomozási szakasz bírója (GIP) adja ki ügyészi kérelemre, alapesetben 15 napra, ami meghosszabbítható; szervezett bűnözés vagy terrorfenyegetés esetén 40, majd további 20 napos szakaszokban. Egy 2025-ös törvénymódosítás az általános ügyekre 45 napos összesített felső korlátot vezetett be, a szervezett bűnözésre vonatkozó szabály változatlan maradt. A rendszer teljes költsége 2022-ben a tervezet szerint körülbelül 213,8 millió euró volt, más forrás szerint a tényleges kiadás 192 millió euró felett alakult — a kettő közötti eltérés feltehetően a tervezett és a ténylegesen felmerült kiadás különbségéből adódik. Hivatalos elutasítási statisztikát nem találtunk.
Svédország
A svéd kormány 1983 óta minden évben jelentést küld a parlamentnek (Riksdag) a titkos kényszerítő eszközök használatáról, amelyet a Biztonsági és Integritásvédelmi Bizottság (SIN) felügyel. A legfrissebb, 2023-as évre vonatkozó jelentés szerint 4203 engedélyt adtak ki tartalmi lehallgatásra, összesen 1837 érintett személlyel — ez a legmagasabb érték 2012 óta, és jelentős növekedést jelent a 2022-es 4108 engedélyhez, illetve 1465 fős érintetti körhöz képest. A kiadott engedélyek 42 százaléka kábítószer-bűnözéshez, 37 százaléka erőszakos bűncselekményekhez, 4 százaléka gazdasági bűncselekményekhez kötődött 2023-ban. Az engedélyt a bíróság adja ki ügyészi kérelemre, és minden esetben kötelező egy független, az érintett érdekeit képviselő tisztviselőt (offentligt ombud) kirendelni az eljárásra. 2023-ban a bíróság 12 esetben utasította el az ügyészi kérelmet a 4203-ból — ez körülbelül 0,3 százalékos elutasítási arányt jelent, ami jóval magasabb, mint amit az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban tapasztalni lehet.
Mi rajzolódik ki összességében?
A nyolc ország adatai néhány következetes mintázatot mutatnak, a számok közvetlen összevetése nélkül is. Azokban az országokban, ahol a hivatalos jelentés megadja a jogalap szerinti bontást — az Egyesült Államokban, Kanadában, Svédországban —, a kábítószer-bűnözéshez kötődő ügyek rendre a legnagyobb egyedi kategóriát adják, bár van, ahol (Svédországban) az erőszakos bűncselekmények aránya szorosan megközelíti ezt. Olaszországban a szervezett bűnözés, Franciaországban a terrorizmus-megelőzés és a szervezett bűnözés együtt dominálja a hírszerzési célú megfigyelést. Az elutasítási arányok ott, ahol egyáltalán közlik azokat, szinte mindenhol rendkívül alacsonyak — jellemzően nulla egész valahány tized százalék körül mozognak az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Kanadában és Svédországban is —, ami azt jelzi, hogy a formális bírói vagy miniszteri jóváhagyás a gyakorlatban ritkán akadályozza meg egy már előkészített kérelem végrehajtását.
Legalább ennyire fontos tanulság azonban az átláthatóság egyenlőtlensége: miközben Svédország, Németország vagy az Egyesült Államok bűnügyi lehallgatásról tételes, nyilvános, évről évre összehasonlítható adatot közöl, Franciaországban, Hollandiában a bűnüldözési célú lehallgatásra egyáltalán nincs friss, egységes hivatalos összesítő szám.
