Április 25-én öngyilkos merénylők robbanóanyaggal megrakott gépkocsival hajtottak Sadio Camara mali védelmi és veteránügyi miniszter otthonába a Bamako melletti helyőrségi városban, Katiban.
A miniszter a kezdeti tűzharcot túlélte, de a robbanás következtében szerzett sérüléseibe később a kórházban belehalt — vele együtt meghalt második felesége és két unokája is.
A felelősséget a JNIM és az FLA közösen vállalta, ugyanazon, országos léptékű koordinált offenzíva részeként, amely az azt követő napokban Kidal elfoglalásával is járt. Mali kétnapos nemzeti gyászt rendelt el; Camarát április 30-án állami temetésen búcsúztatták. Május 4-én Assimi Goïta, mali elnöke átvette a védelmi miniszteri posztot is és Oumar Diarra tábornokot, a szintén megsebesült korábbi vezérkari főnököt nevezve ki delegált védelmi miniszternek.
Egy szimbolikus város eleste
Kidal történelmileg és jelképesen a tuareg lázadások fővárosának számít — 2023 novemberében az orosz Wagner-csoport (ma Africa Corps néven) egy viszonylag békés beszivárgással foglalta el a tuareg koalíciótól, most azonban a szerepek megfordultak. Az áprilisi offenzíva során az Africa Corps zsoldosai egy volt ENSZ-békefenntartó táborban szorultak be az FLA-JNIM gyűrűbe Kidal mellett — végül tárgyalásos kivonulási megállapodást kötöttek: a mali és orosz erők felgyújtották a tábort, mielőtt az FLA kíséretével elhagyták volna a térséget Tessalit felé.
A két csoport szövetsége taktikai jellegű, nem ideológiai: az FLA célja Azawad, a tuaregek hazájának tekintett észak-mali terület önrendelkezése vagy függetlensége, míg a JNIM célja iszlamista kormányzás bevezetése. A közösen ellenőrzött területeken egyelőre egy "enyhébb" saría-változatban egyeztek meg — szakértők szerint ez a szövetség törékenységére utaló kompromisszum, mivel a két csoport hosszú távú céljai nehezen egyeztethetők össze.
Kidal öt hónap után is dzsihadista-tuareg kézen
A mali kormányerők egyetlen jelentősebb sikere Anéfis visszafoglalása volt 2026 júliusának elején, miután az FLA-JNIM erők néhány napra elfoglalták a várost. Ezzel szemben szeptember 12-én a JNIM újabb, súlyos veszteséget okozó támadást intézett egy mali katonai bázis ellen Diourában — a jelentések forrásonként jelentősen eltérnek, egyesek legalább 50, mások 60-80, ismét mások 100 feletti mali katonai áldozatról számolnak be, a támadásban legalább öt orosz Africa Corps-zsoldos is életét vesztette.
Augusztus 24-én egy másik, hónapokig tisztázatlan sorsú tisztviselő is előkerült: Modibo Koné tábornok, Mali belbiztonsági/hírszerzési szolgálatának (ANSE) vezetője, akit az április 25-i kati-i harcokban mellkason lőttek, és akiről hónapokig nem lehetett tudni, hogy életben van-e, Algírban jelent meg egy hivatalos programon — ezzel megerősítve, hogy túlélte a támadást.
Humanitárius válság és regionális terjeszkedés
A FEWS NET élelmezésbiztonsági megfigyelő hálózat 2026 júniusi jelentése szerint Kidal és a szomszédos Ménaka régió a legsúlyosabb (IPC 4, "Vészhelyzet") élelmezésbiztonsági kategóriába süllyedt, elsősorban azért, mert Kidal fő ellátási útvonala, az algériai kereskedelem, drasztikusan visszaesett vagy gyakorlatilag leállt.
Ez a fejlemény a Száhel-övezet — Mali, Burkina Faso és Niger — tágabb, romló biztonsági helyzetébe illeszkedik: a térség ma a dzsihádista erőszak leghalálosabb színtere a világon, és Közép-Száhelből 2025 végére már 3,9 millió ember menekült el kényszerűen otthonából. Mindhárom ország katonai junta vezetése alatt áll, mindhárom szakított a francia és ENSZ-es katonai jelenléttel az orosz Africa Corps javára, és 2026 áprilisában közösen 15 ezer főre bővítették az általuk létrehozott Száhel-övezeti Államok Szövetségének egyesített haderejét.
