Avgyijivka eleste
2024. február 17-én, négy hónapos ostrom után Oroszország elfoglalta Avgyijivkát. Ez volt a legnagyobb orosz területi nyereség Bahmut (2023 májusa) óta. A visszavonulást a frissen kinevezett főparancsnok, Olekszandr Szirszkij rendelte el, elsősorban az amerikai kongresszusi segély elhúzódása miatti lőszerhiány miatt. Zelenszkij a müncheni biztonsági konferencián „helyes döntésnek” nevezte a kivonulást, mondván, Oroszország „több ezer katonát” veszített a minimális területnyereségért.
Betörés Kurszkba
2024. augusztus 6-án az ukrán fegyveres erők átlépték az orosz határt Kurszk megyénél – a második világháború óta az első alkalom, hogy idegen csapatok megszálltak orosz területet. Az első héten mintegy 1000 négyzetkilométert és 28 települést foglaltak el. A front augusztus végére stabilizálódott, október elejére megrekedt. Oroszország 2024 novemberének végére a terület nagyjából felét visszafoglalta; az ukrán erők 2025. március 11-én, Szudzsa elestével gyakorlatilag kivonultak – bár Ukrajna vitatta, hogy a visszafoglalás teljes lett volna.
Észak-koreai csapatok
2024 októberében jelentek meg az első hírek észak-koreai csapatok bevetéséről. November 1-jén Blinken amerikai külügyminiszter mintegy 8000 fős kurszki jelenlétről (10 ezer fő Oroszországban összesen), november 4-én Zelenszkij már 11 ezer Kurszkba érkezett katonáról beszélt; a Pentagon becslése 10 ezer, esetleg 11–12 ezer fő volt. Az ukrán katonai hírszerzés (GUR) szerint összesen mintegy 12 ezer katonát vezényeltek át, köztük 500 tisztet és 3 tábornokot; egy amerikai tisztviselő szerint „néhány száz” észak-koreai katona esett el vagy sebesült meg a kurszki harcokban.
Avgyijivka eleste megmutatta, mennyire törékennyé vált Ukrajna helyzete a lassuló nyugati segély mellett; a kurszki betörés viszont bebizonyította, hogy a háború többé nem csak ukrán területen zajlik – és hogy Oroszország kénytelen volt külföldi katonai segítséget igénybe venni saját területének megvédéséhez.— Miért fontos
