Az Anschluss és a pusztulás
1938.március 12-én német csapatok vonultak be Ausztriába, három nappal később Hitler a Heldenplatzon jelentette be az ország bekebelezését. A következmények Bécs akkor mintegy 170 ezer fős — a lakosság 9 százalékát kitevő — zsidó közössége számára azonnaliak voltak: Adolf Eichmann itt hozta létre a Zsidó Kivándorlási Központi Hivatalt, amely 1938-ban csaknem 63 ezer ember kényszerű emigrációját "intézte". 1939 májusáig Ausztria zsidóságának csaknem fele elmenekült; a szisztematikus deportálások még ugyanabban az évben megkezdődtek, és a megmaradt közösség túlnyomó többségét később meggyilkolták.
A szövetséges légitámadások 1942 szeptemberétől 1945 áprilisáig, összesen mintegy 50-52 alkalommal sújtották a várost, a lakásállomány kb. 20 százalékát elpusztítva vagy súlyosan megrongálva; az 1945. március 12-i, legpusztítóbb támadás az Operát, az Albertinát, a Stephansdomot, a Burgtheatert és a Kunsthistorisches Museumot is megrongálta. A Stephansdom sorsa különösen tanulságos: 1945. április 10-én egy SS-parancsnok elrendelte a székesegyház szándékos szétlövését, ezt azonban Gerhard Klinkicht tüzérszázados megtagadta végrehajtani. A tetőzet néhány nappal később mégis leégett — az okát a történészek máig vitatják: a bécsi városi levéltár szerint valószínűleg fosztogatók gyújtották fel véletlenül a környező üzleteket kirabolva, más elemzés szerint inkább a visszavonuló német és az előrenyomuló szovjet erők közötti harci cselekmény volt az ok. Az évtizedekig terjedt állítás, miszerint szovjet katonák szándékosan gyújtották volna fel a székesegyházat, bizonyítottan alaptalan legenda, amely a háború utáni osztrák "első áldozat"-narratívához illeszkedett.
Megszállás, semlegesség és a kémek városa
A szovjet csapatok 1945. április 13-án foglalták el a várost, amelyet ezután — Berlinhez hasonlóan — négy megszálló hatalom (az Egyesült Államok, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és Franciaország) osztott fel egymás közt, a belvárost pedig mind a négyen közösen igazgatták. A megszállást jelképezte az úgynevezett "Négy a jeepben" nemzetközi rendőrjárőr, amely egyetlen jeepben, négy ország katonai rendőreivel patrolozott a városban — ez ihlette a "Harmadik ember" (1949) című filmet is.
A megszállás felszámolásának kulcslépése 1955. május 15-én történt, amikor Bécsben, a Belvedere-kastélyban aláírták az Osztrák Állami Szerződést, amely helyreállította az ország szuverenitását — a szerződés 1955. július 27-én lépett hatályba, a megszálló csapatok tényleges, teljes kivonása pedig még ezt követően, az év végéig zajlott. Fontos pontosítani egy elterjedt tévedést: maga a szerződés nem mondja ki Ausztria semlegességét — ezt egy külön, ugyanazon év október 26-án elfogadott alkotmánytörvény rögzítette, éppen a megszálló csapatok kivonásának napján. Ez a semlegesség tette Bécset a hidegháború egyik legfontosabb kémközpontjává: becslések szerint a csúcsidőszakban egyszerre akár 7000 hírszerzési ügynök is működött a városban. Ugyanez a semleges státusz vonzotta ide a nemzetközi szervezeteket is: 1957-től a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, 1965-től az OPEC, 1967-től az ENSZ iparfejlesztési szervezete (UNIDO), majd 1979-től a Vienna International Centre ("UNO-City") — ez utóbbit az osztrák állam jelképes, évi egy schilling bérleti díjért adta 99 évre az ENSZ használatába. Ausztria végül 1995. január 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, egy 1994-es, 66,6 százalékos igen szavazattal elfogadott népszavazás nyomán.
