Von der Leyen a javaslatot annak a szélesebb európai válasznak a részeként mutatta be, amely szerinte egy olyan világra reagál, amelyben „a régi feltételezések és kapcsolatok megkoptak”.
Von der Leyen a lehetséges együttműködési területek között említette a technológiai szövetségeket (mesterséges intelligencia, kiberbiztonság, akkumulátorfejlesztés), a védelmi ipari integrációt, az Északi-sarkvidék közös fejlesztését, az energetikát, a kritikus nyersanyagokat, valamint a vízumkönnyítéseket és a szakmai képesítések kölcsönös elismerését.
Eddig is volt együttműködés Kanada és az EU között
A kereskedelmi kapcsolatok már eddig is jelentősen bővültek: a CETA szabadkereskedelmi megállapodás aláírása óta a Kanada és az EU közötti kereskedelem kevesebb mint egy évtized alatt 75 százalékkal nőtt. A társult tagsághoz ugyanakkor minden uniós tagállam jóváhagyására szükség lenne, Kanadának pedig alaposan össze kellene hangolnia belső szabályozását a kiterjedt uniós joganyaggal – ez önmagában is komoly kihívást jelentene.
Mark Carney kanadai miniszterelnök üdvözölte a javaslatot, és azt mondta, Kanada „mélyebb partnerségre” törekszik, ugyanakkor „nem uniós tagságra vágyik”. Elmondása szerint a megállapodás „megerősítené kölcsönös szuverenitásunkat”, és új gazdasági lehetőségeket teremtene mindkét fél számára.
Trump nem örül
Trump reakciója ezzel szemben rendkívül éles volt: az észak-karolinai Charlotte Douglas repülőtéren nyilatkozva „nevetségesnek” nevezte az EU javaslatát, „szörnyű kereskedelmi partnernek” minősítette Kanadát, és jelezte, hogy a lépést akár „ellenséges cselekedetnek” is tekintheti. Az elnök a fenyegetést a felek szándékához kötötte:
„Ha jó a szándék, az rendben van. Ha rossz a szándék, nagyon súlyos vámokat vetünk ki Európára”
– fogalmazott, egyúttal kilátásba helyezve a kereskedelem teljes leállítását is.
A fejlemény azért is figyelemre méltó, mert Trump elnöksége második ciklusa alatt már eddig is súlyos vámokat vetett ki a kanadai acélra, alumíniumra, faanyagra és gépjárművekre, és rendszeresen azt hangoztatta, hogy Kanadának az Egyesült Államok „51. államává” kellene válnia. Sokan úgy értékelik, ez a nyomásgyakorló stratégia visszaütött: Kanada – ahogy azt korábbi cikkünkben is bemutattuk – éppen emiatt kezdett el nyíltabban Európa felé fordulni, saját gazdasági függetlenségét keresve az Egyesült Államoktól.
