Trump Grönland iránti érdeklődése nem újkeletű: már első elnöki ciklusa alatt, 2019-ben nyilvánosan felvetette a sziget megvásárlásának ötletét, amit egy „nagy ingatlanügylethez” hasonlított, bár akkor még azt mondta, ez az üzlet nem szerepel a legfontosabb teendői között.

Trump ötlete nem volt új, de sem a dánok sem a grönlandiak nem szerették

Miután a dán miniszterelnök elutasította, hogy egyáltalán tárgyaljon a vételről, Trump lemondta tervezett dániai látogatását.

A téma 2024-es újraválasztása után élesedett ki ismét: Trump felújította vásárlási ajánlatát, amelyet Koppenhága és Nuuk ismét elutasított. 2025 januárjában Donald Trump Jr. „személyes egynapos kiránduláson” látogatott el Grönlandra, néhány nappal azután, hogy édesapja megismételte vásárlási szándékát. Ugyanabban a hónapban a grönlandiak 85 százaléka utasította el az Egyesült Államokhoz való csatlakozást az erről szóló népszavazáson – annak ellenére, hogy a lakosság 84 százaléka egyébként Dániától való függetlenséget szeretne.

A helyzet 2025 végén és 2026 elején tovább fokozódott: Trump nem zárta ki a katonai erő alkalmazását Grönland annektálására, és 25 százalékos importvámmal fenyegette meg több európai országot is, ha Dánia nem mond le a szigetről. Az ezt követő tiltakozáshullám csúcspontjaként 2026. január 17-én tartották a „Hands off Greenland” (Kezeket le Grönlandról) elnevezésű tüntetéseket Grönland-szerte és Dániában is – ez volt Grönland történetének legnagyobb tiltakozó megmozdulása.

Az ezt követő hónapok tárgyalásai vezettek a szeptember 18-án bejelentett megállapodáshoz, amelyet Trump a Truth Socialon „örök életű” (Infinite Life) megállapodásnak nevezett, amelynek nincs lejárati ideje, és amely – állítása szerint – „semmilyen költséggel nem jár az Egyesült Államok számára”.

Erről szól a megállapodás

A megállapodás feltételei szerint Grönlandon a jövőben tilos lesz nem NATO-tagállamok katonai bázisainak vagy csapatainak jelenléte, az Egyesült Államok jóváhagyása nélkül tilos lesz ellenségesnek minősített államoktól – például Oroszországtól vagy Kínától – érkező befektetéseket fogadni, az Egyesült Államok pedig állandó hozzáférést, bázisépítési és átrepülési jogokat kap a szigeten, amelyek akkor is érvényben maradnak, „ha Grönland teljesen független országgá válna”.

A megállapodás emellett engedélyezi az amerikai hadsereg számára, hogy szükség szerint további bázisokat építsen ki a szigeten. Marco Rubio amerikai külügyminiszter úgy fogalmazott: „ez a megállapodás véglegesen és teljes mértékben megoldja Grönlanddal kapcsolatos nemzetbiztonsági aggályainkat”.

A megállapodás ugyanakkor nem jelenti Grönland tényleges amerikai tulajdonba kerülését: a sziget továbbra is a Dán Királyság autonóm területe marad, a megállapodás kizárólag a biztonsági kérdéseket szabályozza. Mette Frederiksen dán miniszterelnök szerint a megállapodás „nem adja át Grönland feletti szuverenitást az Egyesült Államoknak”, és elismeri „a grönlandi nép önrendelkezéshez való jogát”. Jens-Frederik Nielsen, Grönland kormányfője úgy fogalmazott, a megegyezés „Grönland, a Dán Királyság, az Egyesült Államok és a nyugati szövetség biztonságát” egyaránt szolgálja. A három fél tervei szerint a megállapodást jövő héten, az ENSZ Közgyűlésének New York-i ülésszaka alkalmával írják alá hivatalosan, hatályba lépéséhez azonban még a dán és a grönlandi parlament jóváhagyására is szükség lesz.