A Lockheed Martin Skunk Works részlege 2026. szeptember 14-én, az amerikai légierő szövetségének (AFA) National Harborban (Maryland) tartott Air, Space & Cyber konferenciáján bejelentette, hogy jelentősen bővíti Vectis nevű drónprogramját: az eddigi egyetlen prototípus mellé négy további légi eszközt épít, így összesen öt prototípus készül. A konferencián a cég első alkalommal állított ki életnagyságú fizikai modellt a Vectisről — a drónt eredetileg 2025 szeptemberében, még csak koncepcióként és számítógépes rendereken mutatta be a Lockheed. Repülő prototípus jelenleg még nem létezik, az első tesztrepülést 2027 végére tervezik.
A Vectis az úgynevezett Collaborative Combat Aircraft (CCA) kategóriába tartozik: olyan autonóm vagy félautonóm drónokról van szó, amelyek pilóta által vezetett vadászgépekkel — jelen esetben elsősorban az F-35-tel és az F-22-vel — csapatban repülve bővítenék a rendelkezésre álló szenzorokat, fegyverzetet és felderítési képességet. A koncepció mögötti gondolat az, hogy a kockázatosabb feladatokat (például az ellenséges légvédelem első hullámú felderítését vagy lekötését) a pilóta nélküli drónok vállalhatják magukra, pilóta életének kockáztatása nélkül.
Lopakodó forma, még ismeretlen sebesség
A bemutatott, életnagyságú modell alapján a Vectis hossza hozzávetőlegesen 10,4 méter, szárnyfesztávolsága kb. 11,6 méter lehet — ezek újságírói becslések a modell alapján, nem a Lockheed által hivatalosan közölt, tanúsított adatok. A dizájn farok nélküli, deltaszárny-szerű kialakítású, a légbeömlő mélyen a törzsbe süllyesztett, ami a cég szerint csökkenti a radarral való észlelhetőséget és az idegen tárgyak által okozott sérülés kockázatát kiépítetlen felszállópályákon. A gép belső fegyvertere legalább két fegyver elhelyezésére alkalmas — a promóciós anyagokban AIM-120 AMRAAM légiharc-rakétával és GBU-53/B StormBreaker siklóbombával szerepelt ábrázolva, ezek azonban csak illusztratív, nem végleges fegyverzet-választást jelentenek.
A Lockheed eddig nem közölt hivatalos sebesség- vagy hatótáv-adatot. A program eredeti bemutatásakor, 2025 szeptemberében a cég akkori Skunk Works-vezetője kifejezetten megerősítette, hogy a Vectis nem szuperszonikus repülésre készül — állítása szerint a hadműveleti elemzések nem indokolják ezt a képességet. A gép tervezett műveleti területeként az Indo-csendes-óceáni térséget, Európát és a Közel-Keletet nevezték meg.
Gyors fejlesztés, bizonytalan verseny-pozíció
Ron Fehlen, a Lockheed Martin Skunk Works jelenlegi vezetője a bejelentésen azt hangsúlyozta, hogy a cég stratégiai döntésként gyorsítja fel a Vectis fejlesztését, mert „a hadműveleti környezet és a beszerzés is felgyorsul”. Elmondása szerint a kezdeti koncepciótervektől a szélcsatorna-tesztig két hónap telt el, a digitális makett hat hónap alatt készült el, az első alkatrész legyártásáig pedig nyolc hónap volt szükséges — a hagyományos repülőgépipari fejlesztési ütemhez képest rendkívül gyors folyamat.
A program pozíciója a versenyben nem egyértelmű. Az amerikai légierő júniusban már odaítélte a CCA-program első szakaszának (Increment 1) gyártási szerződéseit a General Atomics és az Anduril nevű cégeknek — a Lockheed korábbi, ebbe a körbe benyújtott pályázatát a cég egykori Skunk Works-vezetője maga nevezte túlságosan „túldíszítettnek” és drágának. A Vectis-t a Lockheed nem köti formálisan egy konkrét versenyhez: a cég saját, belső finanszírozású fejlesztésként kezeli, amelyet egyszerre több potenciális megrendelőnek — az amerikai légierőnek, haditengerészetnek és szövetséges országoknak — ajánlana. Feltehetően, bár ezt a Lockheed nem erősítette meg, a Vectis a program következő, „Increment 2” szakaszára pozicionálná magát, amelyben kilenc gyártó versenyzik egy magasabb túlélőképességű, prémium kategóriájú CCA-típusért.
Miért fontos ez a fegyverzetfejlesztési verseny
Az amerikai légierő vadászgép-flottája ma kevesebb, mint fele az 1987-es csúcsértéknek — a CCA-koncepció célja, hogy viszonylag olcsó, tömegesen bevethető drónokkal pótolja....
Olvass tovább!
