Miért fontos ez a fegyverzetfejlesztési verseny
Az amerikai légierő vadászgép-flottája ma kevesebb, mint fele az 1987-es csúcsértéknek — a CCA-koncepció célja, hogy viszonylag olcsó, tömegesen bevethető drónokkal pótolja és sokszorozza a hagyományos gépek tűzerejét és felderítési képességét, különösen egy esetleges kínai–amerikai konfliktus forgatókönyvében, ahol Peking számbeli fölényben lehet. A tervezett egységár nagyságrendileg 20-30 millió dollár lehet — ez jóval kevesebb, mint egy hagyományos ötödik generációs vadászgép (az F-35 ára kb. 80-110 millió dollár), bár elemzők szerint már jelentős kompromisszum az eredeti, DARPA-fejlesztésű koncepció mintegy 3 millió dolláros célárához képest.
A szakértői elemzések a program egészével kapcsolatban két fő aggályt vetnek fel: egyrészt a fejlesztés tempója nem feltétlenül tart lépést a fenyegetés-értékelésekkel (az amerikai légierő csak 2029-re tervez 100-nál több CCA-t hadrendbe állítani, miközben egy esetleges kínai-tajvani konfliktus kockázatát már 2027-re teszik egyes elemzések), másrészt nyitott jogi és etikai kérdés, hogy egy, jelenleg emberi felügyelet mellett célt választó és tüzelő rendszer egy szoftverfrissítéssel átléphet-e a teljesen autonóm fegyverrendszer kategóriájába, és ez milyen felügyeletet igényelne.
