Két külön gép, két külön koncepció
A J-36 feltűnően nagy méretű, gyémánt alakú, dupla-delta szárnyú gép, három hajtóművel és három fegyvertérrel (a legnagyobb, középső tér becsült hossza mintegy 7,6 méter) — ez a szokatlan, hármas hajtómű-elrendezés vetette fel egyes elemzőkben, hogy a J-36 valójában nem is hagyományos vadászgép, hanem inkább nagy hatótávú, mélységi csapásmérésre optimalizált, hibrid „légi cirkáló” kategóriába tartozhat. 2026. június 28-án a kínai hadsereg hivatalos sajtócsatornája egy légi utántöltésről szóló videóban közvetve megjelenítette a gépet — ez volt az első eset, hogy a kínai hivatalos média egyáltalán reagált a típusra —, de típusjelölést vagy technikai adatot nem közöltek, a pilóta csak beszélgetős beceneveket („Hatos mester”, „Kis hatos”) használt rá. Egy 2026. júliusi elemzés szerint már az ötödik prototípus jelei is felbukkantak.
A J-50 ezzel szemben kisebb, kompaktabb gép: farok nélküli, „lambda” alakú szárnnyal, két hajtóművel, elforduló szárnyvégekkel, amelyek az eleve instabil, farok nélküli konfigurációt segíthetik stabilizálni. Egyes elemzések — nem megerősítve — részben hordozófedélzeti szerepre szánt gépként jellemzik. 2026. szeptember 17-én közzétett felvételeken a gép orr-radomjának színe megváltozott, ami elemzők szerint radar-integrációra, a tesztelés újabb szakaszára utalhat.
Egy már hadrendben lévő típus, bizonytalan exporttal
Ettől a két, még tesztelés alatt álló programtól érdemes megkülönböztetni egy harmadik, sokkal érettebb típust: a J-35/J-35A-t, amely a magánfinanszírozású FC-31 demonstrátorból fejlődött ki, és amelyet a kínai állami média 2025. szeptember 3-án jelentett be hivatalosan hadrendbe állítottként — mind a haditengerészeti (J-35), mind a légierő (J-35A) változatot. A J-35 2025 szeptemberében katapultos fel- és leszállási tanúsítványt is kapott a Fujian repülőgép-hordozón. A szakértők és a sajtó egyöntetűen ötödik generációsnak — nem hatodiknak — sorolják be, Kína második ötödik generációs lopakodó vadászgépeként a J-20 után.
A J-35A pakisztáni exportjáról 2026-ban egymásnak ellentmondó hírek jelentek meg. 2025 júniusában Pakisztán hivatalosan bejelentette a beszerzési szándékot, „két éven belüli” szállítást ígérve, majd 2026 elején több forrás arról írt, hogy Kína felgyorsította a szállítást 2026 közepére. Ezzel szemben egy 2026 márciusi francia elemzés (Meta-Defense) azt állította, hogy Peking éppen ellenkezőleg, három-négy évvel elhalasztotta a szállítást, 2028-2029-re, saját repülőgép-hordozó-programjának — a Fujian és a tervezett hatgépes hordozóflotta — prioritásaira hivatkozva; ugyanez a forrás szerint Pakisztán védelmi minisztériuma a korábbi, gyors szállításról szóló híreket „médiaspekulációnak” minősítette. A pontos darabszám (a leggyakrabban emlegetett szám 40, egyes jelentések szerint 30+ opciós gép), a szerződéses érték és a szállítási ütemterv egyik forrásban sincs hivatalos kormányzati szinten megerősítve — 2026 májusában az AVIC ugyanakkor bemutatta a kifejezetten exportra szánt J-35AE változatot, ez konkrét, dokumentált esemény.
Kína és Amerika versenyfutása
Az amerikai légierő saját, hatodik generációsnak szánt programja, az F-47 (NGAD) fejlesztési szerződését 2025 márciusában a Boeing nyerte el — a gép jelenleg gyártási fázisban van, az első példány már gyártás alatt áll, első repülését 2028-ra, hadrendbe állítását 2029-re tervezik, célparaméterei között 1000 tengeri mérföld feletti harci hatótáv és Mach 2 feletti sebesség szerepel. Több elemző szerint Kína jelenleg kézzelfogható előnyben van annyiban, hogy már repülő prototípusai vannak 2024 vége óta, míg az amerikai program nyilvánosan megerősített repülő prototípus nélkül, tervezési fázisban tart. Ez az előny azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy Kína a hadrendbe állításban is megelőzi az Egyesült Államokat — a rendszeresítést mindkét oldalon a 2030-as évek elejére-közepére várják, és a kérdés, hogy végül melyik ország ér célba előbb, jelenleg nyitott szakértői vita tárgya, nem eldöntött tény.
