2026. április 7–8-án Pakisztán közvetítésével – Aszím Munír hadseregparancsnok, J. D. Vance amerikai alelnök, Steve Witkoff különmegbízott és Abbas Araghcsi, iráni külügyminiszter részvételével – kéthetes tűzszünet jött létre, amelyet Sehbáz Saríf pakisztáni miniszterelnök „azonnali hatállyal” érvénybe lépőnek nevezett, bár Izrael vitatta, hogy az Libanonra is kiterjed-e. Az április 11–12-i iszlámábádi további tárgyalások Vance, Witkoff és Jared Kushner, iráni oldalról Araghcsival és Ghalibaf parlamenti elnök részvételével, egy napon belül összeomlottak.
A 14 pontos megállapodás
2026. június 17-én mindkét elnök aláírt egy 14 pontos egyetértési nyilatkozatot (MOU), amely hatvannapos ablakot nyitott a végleges megállapodásra – a Hormuzi-szoros hajózási rendjéről, Irán nukleáris és rakétaprogramjáról, valamint a szankciók enyhítéséről. Grossi szerint a nyilatkozat visszaállította a NAÜ ellenőrzési jogosultságát.
Az összeomlás
A megállapodás azonban alig élt tovább aláírásánál: július 7–8-án Irán újabb támadásokat intézett az Ománnál tartózkodó hajók ellen, amire az Egyesült Államok újabb légicsapásokkal válaszolt, Trump pedig kijelentette, a megállapodás „többé nem érvényes”. Augusztus 17-én a hatvannapos határidő úgy járt le, hogy nem született végleges megállapodás; az iráni kormányszóvivő szerint „a megállapodás az Egyesült Államok részéről történt súlyos és széles körű megsértése miatt, alig néhány héttel az aláírás után, semmilyen tárgyalás nem indult”, a hatvannapos határidőt „teljesen tárgytalannak” nevezve. Trump nyilvánosan arra szólította fel Iránt, „tűzze ki a megadás fehér zászlaját”, és Ománt is megfenyegette a Hormuzi-szoros miatt.
Gazdasági D-day
Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter a Financial Timesban azt írta, Washington célja „minden gazdasági életvonal elvágása”, amely a rezsimet fenntartja – nyilvánosan „gazdasági D-day”-et ígért Iránnak. Mohszen Rezaí iráni biztonsági vezető azzal fenyegetőzött, hogy leállítja az összes öbölbeli olajexportot, és „katonai cselekménynek” minősíti bármely ország együttműködését az új szankciókkal. Az iráni parlament közben „szolgáltatási díjakat” (vámokat) készült bevezetni a Hormuzi-szoroson áthaladó hajókra. A szoroson áthaladó kereskedelmi forgalom a júliusi összeomlás óta gyakorlatilag ismét leállt, egyes becslések szerint a háború előtti szint mintegy 20%-án (más nyomkövetők szerint akár csak 10%-án) áll, konvojos kísérettel.
Ki nyert?
Egy 2026 júniusi izraeli nemzetbiztonsági felmérés (INSS) szerint a válaszadóknak mindössze 15%-a gondolta úgy, hogy Izrael nyerte meg a 2025-ös háborút; 37% szerint Irán nyert, 43% szerint nem született döntő eredmény; 66% szerint a 2026 júniusi amerikai–iráni megállapodás kifejezetten Izrael érdekei ellen hatott. Mohammad Bagher Ghalibaf iráni parlamenti elnök, a tárgyalások vezetője ezzel szemben nyilvánosan „katonai és politikai győzelemnek” nevezte az eseményeket az Egyesült Államok és Izrael felett – két, egymással élesen szemben álló narratíva ugyanarról a háborúról.
A jelen állás
2026. augusztus 21-én, a háború 175. napján a helyzet lényegében megrekedt: nincs érvényben tartós tűzszünet, de nagyszabású újabb offenzíva sem zajlik. Pezeskián elnök nyilvánosan kijelentette, Irán „nem folytathatja örökké a háborút”, és kiállt a júniusi megállapodás mellett – állítólag magának Mojtaba Homeneinek a fenntartásai ellenére is, ami valódi belső törésre utal a vezetésen belül. Az IMF előrejelzése szerint Irán gazdasága 2026-ban 6,1%-kal zsugorodik, az infláció 68,9%-ra rúg; a riál áprilisban rekordalacsony, dollárnkénti 1,9 millió riálos szintre zuhant, majd 1,32 millió körül stabilizálódott; az árak a háború kezdete óta mintegy 40%-kal emelkedtek. A két háború összesített halálos áldozatainak száma a forrástól függően rendkívül tágan szóródik: egy élő nyomkövető 2026. július 20-án 7144–9676, augusztus 23-án már 8993–18 327 közötti becslést közölt – országos bontásban Irán 3468 (Mártírok Alapítványa) és 6000+ (amerikai–izraeli becslés), Libanon 3433 (libanoni egészségügyi minisztérium), az USA 15, Izrael 57 halottal, illetve további, kisebb veszteségekkel Irakban, az Emírségekben és Kuvaitban.
