A nemzetiszocialista párt nürnbergi kongresszusának zárónapján, 1935. szeptember 15-én Adolf Hitler parancsára a Reichstag egyhangúlag elfogadta a birodalmi állampolgársági törvényt, valamint a német vér és német becsület védelméről szóló törvényt.

Ezzel a kettős jogszabállyal a németországi zsidóságot gyakorlatilag egyetlen tollvonással fosztották meg alapvető állampolgársági jogaiktól. A törvények értelmében a zsidók nem teljes jogú állampolgárok, csupán kiszolgáltatott „állami alattvalók” lettek, elvették választójogukat, és eltiltották őket a közszolgálattól.

A jogszabályok másik pillére, a vérfertőtlenítési és faji tisztasági előírás a legsötétebb biológiai rasszizmust ültette át a paragrafusok nyelvére. Törvényen kívül helyezték és súlyos börtönbüntetéssel sújtották a zsidók és nem zsidók közötti házasságokat, valamint a házasságon kívüli intim kapcsolatokat.

A későbbi kiegészítő rendeletek pedig precíz, bürokratikus kegyetlenséggel határozták meg, hogy a családfa mely ága, hány zsidó nagyszülő után minősül valaki „fajilag veszélyesnek” vagy keveréknek.

A náci állam ezzel a lépéssel elérte azt, hogy a társadalom többsége tétlenül, sőt sok esetben helyeslően szemlélje egy embercsoport jogfosztását, hiszen azt „törvényes keretek” közé szorították.

A nürnbergi törvények története nemcsak a holokauszt felé vezető út tragikus állomása, hanem a jogállamiság lebontásának örök érvényű esettanulmánya is. Megmutatja, hogyan képes egy autoriter hatalom a törvényhozás intézményét kisajátítva, lassan, de szisztematikusan leépíteni a fékek és ellensúlyok rendszerét, és a diszkriminációt normalizálni a társadalomban.