A megosztott város
A háború után Berlint — annak ellenére, hogy mélyen a szovjet megszállási övezet belsejében feküdt — magát is négy szektorra osztották a győztes hatalmak, elkülönítve ezt Németország tágabb, szintén négyzónás felosztásától. 1948-49-ben, amikor a Szovjetunió blokád alá vonta a nyugati szektorokat, a nyugati szövetségesek légi úton, összesen több mint kétmillió tonnányi ellátmánnyal tartották életben Nyugat-Berlint — ez volt a hidegháború egyik első nagy demonstrációja. 1949-ben létrejött a két német állam, Nyugat-Berlin pedig különleges, az NDK területén fekvő "szigetként" élt tovább, lakói azonban kijelölt közúti, vasúti és légi folyosókon szabadon utazhattak Nyugat-Németországba — csak a keleti irányú, ellenőrizetlen átjárás volt tiltott. 1953. június 17-én Kelet-Berlinben és az egész NDK-ban munkásfelkelés tört ki, amit szovjet páncélosok vertek le; a halálos áldozatok száma a legmegbízhatóbb kutatások szerint legalább 55, valószínűleg 100-125 körül alakult.
1961.augusztus 13-án, miután 1949 óta mintegy hárommillió NDK-állampolgár menekült el az országból Nyugat-Berlinen keresztül, a kelet-német vezetés — alig hét héttel azután, hogy vezetője nyilvánosan tagadta bármilyen ilyen szándékát — egyetlen éjszaka alatt lezárta a határt, és felépítette a Berlini Falat. A fal valójában nem egyetlen betonfal volt, hanem egy komplex, kettős fallal, mintegy száz méteres "halálsávval", száznál is több őrtoronnyal és több ezer fegyveres őrrel működő határvédelmi rendszer. A legalaposabb, a Berlini Fal Emlékhely Alapítvány által végzett kutatás szerint 1961 és 1989 között legalább 140 ember vesztette életét a Fal mentén szökési kísérlet közben vagy azzal összefüggésben — egyes kevésbé megbízható becslések ennél magasabb számokat is említenek.
A Fal leomlása és az újraegyesített főváros
1989.november 9-én egy rögtönzött bürokratikus tévedés indította el a Fal bukását: Günter Schabowski NDK-szóvivő egy sajtótájékoztatón, anélkül hogy alaposan átolvasta volna a kapott jegyzetet, azt válaszolta egy kérdésre, hogy az új, könnyített utazási szabályok "azonnal, késedelem nélkül" életbe lépnek — holott a tervezet valójában fokozatos, ellenőrzött bevezetést irányzott elő. A hír nyomán percek alatt tömegek gyűltek a határátkelőknél, és a felkészületlen őrség felsőbb parancs nélkül egyszerűen megnyitotta a kapukat. Németország hivatalos újraegyesítésére 1990. október 3-án került sor, Berlin fővárosi rangjáról azonban csak 1991. június 20-án döntött a Bundestag — mégpedig rendkívül szoros szavazással, 338:320 arányban Bonnal szemben. A kormányzati intézmények tényleges átköltözése évekig tartott: a Bundestag 1999 áprilisában vette birtokba az újjáépített Reichstag-épületet, a tényleges munka Berlinben azonban csak ugyanazon év szeptemberében indult meg.
Berlin lakossága a legfrissebb, 2025 végi hivatalos adat szerint mintegy 3,7 millió fő, a város területe majdnem 892 négyzetkilométer. A jelenlegi politikai helyzet is jelzi, hogy a főváros vezetése ritkán egyszerű ügy: a 2026. szeptember 20-i berlini választáson a Baloldal (Die Linke) végzett az élen, a mandátumát nem újító kormányzó polgármester, Kai Wegner pedig már korábban bejelentette, hogy nem indul újra — a cikk lezárásakor, szeptember végén a koalíciós tárgyalások még zajlanak, így Wegner egyelőre csak ügyvezető minőségben látja el hivatalát.
Tévhitek Berlinről
A legelterjedtebb tévhit magáról a névről szól: sokan úgy tudják, hogy Berlin neve a városcímerben szereplő medvéhez (Bär) köthető — valójában ez csak egy utólagos, nyelvileg alá nem támasztható szójáték, a név eredete minden bizonnyal egy szláv, mocsaras területre utaló szóra vezethető vissza. Legalább ilyen makacs tévhit John F. Kennedy 1963-as "Ich bin ein Berliner" mondatáról kering, miszerint az elnök nyelvi hibát vétve azt mondta volna, hogy ő egy berlini fánk — valójában a mondat nyelvtanilag teljesen helyes volt, a "Berliner" szót fánk értelemben egyébként sem Berlinben, hanem az ország más vidékein használják, és a korabeli közönség sem reagált zavartan; a tévhit csak 1983-ban, egy kémregényben született meg, és onnan terjedt tovább tényként. Sokan azt is feltételezik, hogy Berlin mindig Németország vagy legalábbis Poroszország fővárosa volt — valójában csak 1701-től lett királyi székhely, és 1871-től birodalmi főváros, azt megelőzően évszázadokig csak egy volt a sok jelentős német város közül. Végül a Berlini Fal is gyakran leegyszerűsítve, egyetlen betonfalként jelenik meg a köztudatban, holott — ahogy fentebb látható — egy komplex, többrétegű határvédelmi rendszer volt, és Nyugat-Berlin sem volt olyan elszigetelt "sziget", mint amilyennek gyakran lefestik: az ellenőrzött folyosókon a nyugatnémet területek felé szabad volt az utazás.
