Mindkét oldal tisztviselői gyorsan eloszlatták a pletykákat, mondván, hogy a kínai elnök egyszerűen csak pihenni akart. A multilaterális csúcstalálkozókon nem szokatlan, hogy a vezetők kihagynak egyes eseményeket. Napirendjük zsúfolt, jetlaggel küzdenek, és a részvételük a kétoldalú találkozóktól, a hivatalos kötelezettségektől és a személyes döntésektől függően változhat.
Hszi Csin-ping látogatása az első volt Indiában a 2020-as, halálos áldozatokat is követelő galwani összecsapás óta, amelyben legalább 20 indiai és négy kínai katona vesztette életét. Ez az eset a kétoldalú kapcsolatokat évtizedek óta nem látott mélypontra sodorta. India és Kína egymást tükrözve csapatokat telepített a tényleges ellenőrzési vonal (LAC) mentén, miközben több tárgyalási fordulóra is sor került magas rangú katonai és diplomáciai tisztviselők között a feszültségek enyhítése, a csapatok visszavonása a konfliktusos pontokról, valamint egy újabb eszkaláció megelőzése érdekében. India szigorította a kínai befektetések ellenőrzését, betiltott több kínai mobilalkalmazást, és számos gazdasági és emberközi együttműködési formát korlátozott.
Az első áttörés a kapcsolatokban 2024 végén következett be, amikor Modi és Hszi Kazanyban találkoztak az Oroszország által szervezett esemény keretében. Azóta India és Kína különböző szinteken újra megnyitotta a kommunikációs csatornákat. A katonai őrjáratok újraindultak a ladakhi összecsapások utolsó helyszínein.
A tárgyalások eredményt hoztak: megindultak a két ország különböző célállomásai között közlekedő járatok; a kiadott vízumok száma többszörösére nőtt; alig egy hónappal ezelőtt három indiai–kínai határkereskedelmi pontot is újra megnyitottak. Kína több zarándok számára engedélyezte a Kailás-Mansarovárba való utazást, amely a hinduk többsége számára szent és érzékeny hely. 2026 augusztusában a két fél megállapodott új katonai vonalakról és parancsnoki találkozási pontokról.
Az indiai–kínai kapcsolatok következő szakaszát ezért kevésbé a fotók és a diplomáciai nyilatkozatok, sokkal inkább a helyszínen történtek alapján fogják megítélni.
Modi és Hszi Jingpin találkozója újabb áttörést hozott
A delhi BRICS-csúcstalálkozó keretében nemrég tartott Modi–Hszi kétoldalú találkozót követően az indiai külügyminisztérium közölte, hogy a két vezető üdvözölte a kapcsolatokban elért „folyamatos előrelépést” a 2025 augusztusában Tianjinben tartott előző találkozójuk óta. „Stratégiai és hosszú távú szemléletre” szólítottak fel, és egyetértettek abban, hogy a nézeteltérések ne váljanak vitákká. Modi azt is elmondta, hogy a kapcsolatot három elvnek kell irányítania: a kölcsönös tiszteletnek, a kölcsönös tapintatosságnak és a kölcsönös érdeknek. Ugyanez a nyilatkozat azonban emlékeztetett arra is, hogy mi maradt még megoldatlan. A vitatott határ mentén a béke és a nyugalom – állt a nyilatkozatban – továbbra is a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének „alapvető feltétele” marad.
Gazdasági kapcsolatok a fókuszban
A legnagyobb ellentmondás azonban a két ázsiai rivális közötti gazdasági kapcsolatokban rejlik. Az indiai Kereskedelmi Minisztérium adatai szerint India 2025–26-ban mintegy 19,5 milliárd dollár értékben exportált árukat Kínába, míg az import értéke 131,6 milliárd dollárt tett ki. Ez mintegy 112,2 milliárd dolláros kereskedelmi hiányt eredményezett.
Ezek a számok egy nehéz valóságra emlékeztetnek: India gazdasági függése a kínai áruktól nőtt, miközben a politikai és katonai feszültségek az elmúlt években továbbra is magas szinten maradtak. Kína az indiai gazdaság egyik legfontosabb ipari alapanyag-forrásává vált.
India előrelépéseket tett az elektronikai gyártás terén. Az okostelefon-export meredeken emelkedett, és a kormányzati ösztönzőprogramok arra buzdítják a vállalatokat, hogy több alkatrészt gyártsanak Indiában. De egy gyár felépítése nem azonos egy teljes ellátási lánc kiépítésével. Egy Indiában összeszerelt okostelefon továbbra is kínai alkatrészekre támaszkodhat. Ugyanez vonatkozik az elektromos járművekre, az akkumulátorokra, a gépekre, a gyógyszerekre és más iparágakra is.
Ez egy kényes helyzetet teremtett Újdelhi számára, mivel Kína egyszerre válik India ipari gazdaságának stratégiai versenytársává és fő beszállítójává. A kérdés még nagyobb kihívást jelent Indiának, amikor a beszélgetés az elektronikáról a kritikus fontosságú ásványi anyagokra terelődik.
A világ tudja, hogy Kína domináns pozícióval rendelkezik a ritkaföldfémek és más, az elektromos járművekhez, a megújuló energiához, az elektronikához és a védelmi berendezésekhez szükséges anyagok kitermelésében és feldolgozásában. Az indiai kormány legfontosabb politikai gondolkodócsoportja, a NITI Aayog szintén kiemeli, hogy India számos kritikus fontosságú ásványi anyag tekintetében nagymértékben függ az importtól. Indiának lítiumra, nikkelre, kobaltra, ritkaföldfémekre, rézre és grafitra van szüksége a napenergia, a szélturbinák, az elektromos járművek és az akkumulátorok gyártásához. Lítium-, nikkel-, kobalt- és ritkaföldfém-szükségletének szinte 100%-át importból fedezi. Kína jelenti a fő kockázatot. A világ kobaltjának mintegy 70%-át és lítiumának 60%-át Kína finomítja, és az indiai természetes és szintetikus grafitimportot is Kína uralja. A kínai vállalatok emellett külföldi bányákat is vásárolnak, és hosszú távú ellátást biztosítanak maguknak. 2050-re Indiának több mint 20 millió tonna rézre és 14 millió tonna grafitra lehet szüksége, ami azonban a globális keresletnek csupán körülbelül 9%-át teszi ki.
Van még egy ok, amiért az indiai–kínai kapcsolatot nem lehet kizárólag a határ vagy a kereskedelem szemszögéből vizsgálni, és ez India legnagyobb riválisa, Pakisztán.
Kína és Pakisztán továbbra is „minden időjárási körülmények között működő” stratégiai partnerségként és „vasbetétes” barátságként jellemzi kapcsolatát. A két ország folytatta a munkát a Kína–Pakisztán Gazdasági Folyosó (CPEC) következő szakaszán. A folyosó továbbra is érzékeny kérdés India számára, mivel egyes szakaszai olyan területeken haladnak át, amelyeket Új-Delhi sajátjának tart. Kína és Pakisztán kapcsolata ezért továbbra is fontos tényező India stratégiai számításai szempontjából, még akkor is, ha Új-Delhi stabilabb kapcsolatot törekszik kialakítani Pekinggel.
Érdekes módon India az Egyesült Államokkal, Japánnal és Ausztráliával együtt a QUAD tagja. A csoportosulás kiterjesztette az együttműködést a tengeri biztonság, a kritikus és új technológiák, a gazdasági rugalmasság és a katasztrófaelhárítás terén. Ugyanakkor India továbbra is fontos tagja a BRICS-nek és a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek, ahol Kína meghatározó szereplő.
Jelenleg úgy tűnik, hogy India és Kína egyszerre több irányvonalat is követ. Újra tárgyalnak a legmagasabb szinten. Kezelik a vitatott határkérdést. Továbbra is jelentős kereskedelmet folytatnak. Együttműködnek a multilaterális szervezetekben. És továbbra is versenytársak maradnak az ázsiai stratégiai befolyásért.
