1990. október 3-án éjfélkor vált valósággá az, ami alig egy évvel korábban még lehetetlennek tűnt: a Német Demokratikus Köztársaság megszűnt, öt tartománya – Brandenburg, Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Szászország, Szász-Anhalt és Türingia – pedig formálisan beolvadt a Német Szövetségi Köztársaságba.
Kelet-Berlin összeolvadt Nyugat-Berlinnel, így a metropolisz ismét az egységes Németország fővárosává vált, miközben a Reichstag előtti téren tömegek ünnepelték az új korszakot. A két német állam egyesülési szerződését 1990. augusztus 31-én kézbesítette aláírásával Berlinben Wolfgang Schäuble nyugat-német belügyminiszter és Günther Krause kelet-német államtitkár, a nagyhatalmi kereteket rögzítő „2+4" egyezményt pedig 1990. szeptember 12-én írták alá Moszkvában.
A berlini fal leomlásával kezdődtek a változások
A Németország egyesítéséhez vezető út hónapok alatt gyorsult fel. A berlini fal 1989. november 9-i ledöntését követően 1990. március 18-án szabad választásokat bonyolítottak le az NDK területén, amelyek az egységpárti erők diadalát hozták; július 1-jén pedig érvénybe lépett a két ország pénzügyi, gazdasági és szociális unióját megteremtő egyezmény.
Az egyesítési szerződést szeptember 20-án a Népi Kamara és a Bundestag, majd egy nappal később, szeptember 21-én a Bundesrat is elsöprő többséggel ratifikálta. A nemzetközi jóváhagyás utolsó akadálya október 1-jén hárult el, amikor a négy egykori győztes hatalom külügyminiszterei New York-i közös nyilatkozatukban jelentették be, hogy október 3-i hatállyal felfüggesztik Berlinre és Németország egészére vonatkozó jogaikat.
Ennek a külpolitikai alkunak azonban megvolt az ára. A „2+4" tárgyalássorozat 1990. május 5-én vette kezdetét Bonnban – ahol a két német fél mellett James Baker, Eduard Sevardnadze, Hans-Dietrich Genscher, Roland Dumas, Markus Meckel és Douglas Hurd tanácskozott –, és a szeptember 12-i moszkvai kézjegyekkel zárult le.
Párizsban François Mitterrand lényegében az európai integrációs folyamat elmélyítéséért cserébe hozzjárult az egységhez, ami az 1992-es maastrichti szerződéshez és a közös pénz bevezetéséhez vezetett, míg Londonban Margaret Thatcher végig bizalmatlanul figyelte a megerősödő Németország feltámadását.
Az NDK és az NSZK egyesülése után az ország ma sem egységes
A gazdasági és társadalmi mérleg a mai napig nem egységes. A keleti tartományok felzárkóztatása a német belpolitika egyik legkisebb mozgásterű, legkényesebb kérdése maradt: a legfrissebb adatok szerint az egy főre eső GDP keleten – a fővárosi régió nélkül – a nyugati szint nagyjából 72 százalékát éri el, míg Berlinnel együtt mintegy 80 százalékot mutat.
A munkanélküliségi ráta keleten 8,6 százalék körül, nyugaton pedig 6,4 százalék körül alakul, ami látványos javulást mutat a 2005-ös, keleten a 20 százalékot is meghaladó csúcshoz képest. A nyugdíjak számítási rendszere 2023. július 1. óta egységessé vált az országban. A demográfiai mutatók ugyanakkor könyörtelenek: míg 1990-ben a keleti térségben 14,8 millióan, addig a nyugatiban 61,6 millióan éltek, napjainkra ezek a számok 12,35 millióra, illetve 67,4 millióra módosultak. Az „oszik” és „veszik” közötti identitásbeli szakadék a felmérések tükrében máig érezhető.
MÁIG ünneplik az évfordulót
A hivatalos központi ünnepség rendezési jogát idén Bréma kapta meg, mivel a hanzaváros adja a Bundesrat soros elnökét: október 2. és 4. között „Viele Stärken – ein Land” („Sok erősség – egy ország”) szlogen alatt zajlanak az események. A programsorozatban a szövetségi alkotmányos szervek információs sátrai és esti koncertek is helyet kaptak. A szimbolika aligha lehetne kifejezőbb: a német egység napjának házigazdája ezúttal az ország legkisebb tartománya, miközben a tartományi sétányon a Bundeswehr is felvonultatja eszközeit – harminchat esztendővel ezelőtt ugyanis a német hadsereg korlátozása volt az egyesítési alku egyik alapköve.
Itt ér össze igazán az 1990-es év a 2026-os jelennel. Az a békés európai szerkezet, amelyet a „2+4" egyezmény hivatott biztosítani – a sérthetetlen területi status quo, a szuverenitás visszaszerzése a szomszédok megnyugtatásával párhuzamosan –, napjainkra szemmel láthatóan megrendült. A berlini kormányzat Moszkvát teszi felelőssé a lipcsei repülőtér ellen tervezett, meghiúsult drónakcióért, és a jövőben is további hibrid provokációkra számít. Friedrich Merz kancellár szerint Németország határozottan megvédi jogállami kereteit, demokráciáját és területi integritását, míg Oroszország visszautasítja a vádakat. A fegyveres erők 2026-tól kezdődően Munsterben építenek ki egy dedikált drónkiképző bázist, a jelenlegi biztonságpolitikai diskurzus pedig legfőképpen arról szól, hogy mikorra kell a Bundeswehrnek teljes körű harckészültségbe kerülnie. Aki ma a német egység évfordulóját veszi szemügyre, valójában arra a nehéz kérdésre keres választ, hogy fennmaradhat-e az a szabályalapú európai biztonsági rend, amelyet 1990. október 3-ának éjszakáján még a hidegháború végleges lezárásaként ünnepelt a világ.
