Hasogdzsi először 2018. szeptember 28-án kereste fel a külképviseletet, mivel szüksége lett volna a válási papírjaira ahhoz, hogy elvehesse török menyasszonyát, Hatice Cengizt.
Arra utasították, hogy térjen vissza október 2-án. A török hatóságok által később összerakott menetrend igazolja, hogy ez a néhány nap bőven elegendő volt Rijádnak egy tizenöt fős kommandó összeállításához és Isztambulba repítéséhez: a szaúdi tisztségviselők október 1-jén, illetve október 2-ának hajnalán szálltak le, egy részük már aznap terepszemlét tartott Yalova tartományban és a Belgrádi-erdőben.
A biztonsági kamerák felvételei szerint Hasogdzsi helyi idő szerint 13 óra 14 perckor lépett be az épületbe. Cengizre hagyta a mobilját azzal az instrukcióval, hogy amennyiben nem jönne ki, haladéktalanul értesítse Erdoğan egyik tanácsadóját, Jaszín Aktajt.
Menyasszonya több mint tíz órán keresztül várt a konzulátus előtt, miközben a személyzet azt hajtogatta, hogy az újságíró a hátsó bejáraton át már távozott. Ezzel szemben a vizsgálatok arra jutottak, hogy perceken belül meggyilkolták, majd feldarabolták a testét, amelynek maradványait a mai napig nem találták meg.
Agnès Callamard ENSZ-különmegbízott 2019 októberében megállapította, hogy a likvidálást magas rangú szaúdi vezetők hagyták jóvá, tervezték és irányították. Rijádban 2019 decemberében zárt ajtók mögött ítéltek el nyolc – név szerint soha meg nem nevezett – vádlottat; az eredeti öt halálos ítéletet 2020 szeptemberében húszéves szabadságvesztésre mérsékelték, a Guardian 2021-es feltárása értelmében pedig az elítélettek közül jónéhányan rijádi luxusvillákban „ülték le” a büntetésüket.
Az amerikai hírszerzés 2021 februárjában nyilvánosságra hozott jelentése kimondta, hogy Mohammed bin Szalmán koronaherceg hagyta jóvá a Hasogdzsi elfogására vagy kivégzésére indított akciót; a Biden-kabinet bár szankciókkal és vízumkorlátozásokkal sújtott egyes szaúdiakat, magát a koronaherceget békén hagyta. Cengiz washingtoni kártérítási perét 2022 decemberében megszüntette a bíróság, miután a koronaherceg miniszterelnökké való kinevezését követően az amerikai kormány mentelmi jog biztosítását kérte számára.
A Hasogdzsi-gyilkosság utóélete
Napjainkban két egymásnak ellentmondó folyamat határozza meg az évforduló hangulatát. Egyfelől a koronaherceg nemzetközi rehabilitációja végleg lezárult: 2025. november 18-án Donald Trump katonai tiszteletadás mellett, a Fehér Ház déli gyepén fogadta Mohammed bin Szalmánt – ami az első washingtoni vizitje volt a gyilkosság óta –, az Ovális Irodában pedig a Hasogdzsi-ügyet firtató újságíró kérdésére annyit felelt, hogy „ilyesmi megesik”, a koronaherceg pedig „semmiről sem tudott”. A megbeszélésen ráadásul F-35-ös harci gépek eladásáról és a szaúdi befektetési ígéretek egybillió dollárra duzzasztásáról is megállapodás született.
Másfelől viszont 2026 májusában a párizsi fellebbviteli bíróság május 11-i határozatát követően a francia terrorellenes ügyészség (PNAT) bejelentette: emberiesség elleni bűntettek bíróságára küldik a Riporterek Határok Nélkül (RSF) és a Trial International 2022-es keresetét, amely közvetlenül a koronaherceget terheli felelősséggel kínzás és erőszakos eltüntetés miatt. Az RSF a nyolcadik évfordulóra időzített nyilatkozatában ezt az utolsó reménysugárnak nevezte – miközben arra is emlékeztet, hogy a vizsgálóbíró formális kinevezése még várat magára.
Washingtonban szintén zajlottak a megemlékezések: a Hasogdzsi által életre hívott DAWN jogvédő szervezet a szaúdi nagykövetség főbejárata előtt – amely a tiszteletére a 600 Jamal Khashoggi Way NW nevet kapta – demonstrációt szervezett az évforduló délutánjára, sürgetve a Kongresszust a függőben lévő indítványok elfogadására. Ezek a határozatok egy ötmilliárd dolláros bombaüzletet, egy 24,3 milliárd dolláros F-35-ös kontraktust, valamint egy szaúdi–amerikai atomenergia-egyezményt gátolhatnának meg. Miközben tavaly, a hetedik évfordulón demokrata törvényhozók terjesztettek be külön indítványt a Képviselőházban az elszámoltatás kikényszerítésére, az idei tiltakozások élére az a felismerés állt, hogy az amerikai fegyvereladások valójában tisztára mossák az ügy bűnöseit.
Hasogdzsi halála azért maradt korszakos jelentőségű mérföldkő, mert nem elszigetelt atrocitásról, hanem egy működő modellről van szó: az államhatárokon átnyúló erőszak – a másként gondolkodók külföldi megfigyelése, megfélemlítése, elrablása és likvidálása – azóta is burjánzik, és korántsem csupán Rijád sajátja. A szaúdi diktatúra 2025-ben kivégezte Turki al-Dzsasszer újságírót, aki hét esztendőt töltött fogságban.
Az UNESCO 2024-es statisztikái szerint a világon elkövetett újságíró-gyilkosságok 85 százaléka továbbra is büntetlen marad – ez az arány évtizedek óta betonba van öntve. A nyolcadik évforduló tehát messze túlmutat a puszta emlékezésen; éles és kíméletlen jelenbeli kérdés: létezik-e bárhol olyan független fórum, amely előtt egy hatalmon lévő államfőnek vagy vezetőnek számot kell adnia egy konzulátus falai között végrehajtott emberölésért.
