Mi az isztambuli egyezmény?
Az isztambuli egyezmény hivatalos neve: az Európa Tanács egyezménye a nőkkel szembeni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról. A szerződést nem az Európai Unió, hanem a 46 tagú, strasbourgi székhelyű Európa Tanács dolgozta ki. A Miniszteri Bizottság 2011. április 7-én fogadta el, május 11-én Isztambulban nyitották meg aláírásra, és a tizedik ratifikáció után, 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba. Az Európa Tanács összefoglalója alapján ma 39 részes fele van, további hat ország aláírta, de nem erősítette meg.
Az egyezmény a nők elleni erőszakot az emberi jogok megsértésének és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés egyik formájának tekinti. A részes államok jogilag kötelező vállalásokat tesznek, ezek teljesítését nemzetközi testület ellenőrzi.
A négy pillér és a büntetendő cselekmények
A 81 cikkelyből álló szöveg négy területre épül: megelőzés, az áldozatok védelme, az elkövetők felelősségre vonása és az összehangolt szakpolitikák. Az államoknak büntetniük kell a lelki erőszakot, a fenyegető zaklatást, a fizikai és a szexuális erőszakot, a kényszerházasságot, a női nemi szervek megcsonkítását, a kényszerabortuszt, a kényszersterilizációt és a szexuális zaklatást. Az egyezmény kimondja, hogy sem a kultúra, sem a szokás, a vallás, a hagyomány vagy az úgynevezett becsület nem igazolhat erőszakot.
A családon belüli erőszak fogalma a fizikai, a szexuális, a lelki és a gazdasági erőszakot is magában foglalja, a jelenlegi és a volt házastársak vagy partnerek között akkor is, ha nem élnek egy háztartásban. A részes államoknak menedékházakat és szakosított segítő szolgálatokat kell fenntartaniuk, lehetővé kell tenniük a bántalmazó azonnali távoltartását, és rendszeresen adatot kell gyűjteniük az erőszak előfordulásáról.
A végrehajtást a GREVIO nevű, 15 független szakértőből álló csoport ellenőrzi országlátogatásokkal és értékelő jelentésekkel, mellette a részes felek bizottsága működik. Az egyezményt fel lehet mondani: a felmondás az Európa Tanács főtitkárának küldött értesítés után három hónappal lép életbe.
Vita a „gender” fogalmáról
A legtöbb politikai vitát a 3. cikkely váltotta ki, amely a „gender”, vagyis a nem fogalmát azokként a társadalmilag kialakult szerepekként, viselkedésformákként és jellemzőkként határozza meg, amelyeket egy adott társadalom a nőkre, illetve a férfiakra nézve helyénvalónak tart. A bírálók, köztük több kelet-közép-európai kormány és egyház, úgy látják, hogy a szöveg „genderideológiát” közvetít, és gyengíti a hagyományos családmodellt. Kifogásolják azt is, hogy a megkülönböztetés tilalma a nemi identitásra és a szexuális irányultságra is kiterjed, és hogy az egyezmény a nemi alapú üldöztetést a menedékjog egyik lehetséges alapjaként ismeri el.
Az Európa Tanács ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a fogalom nem váltja fel a biológiai nem, a nő és a férfi meghatározását, csupán arra utal, hogy az erőszak mögött gyakran a női szerepekről alkotott káros előítéletek állnak. A szervezet álláspontja az, hogy az azonos nemű párok kapcsolatának jogi elismerése és az örökbefogadás kívül esik az egyezmény hatályán, a család és a házasság jogi meghatározása pedig az egyes államok hatáskörében marad.
Kik nem ratifikálták, és ki lépett ki?
Bulgáriában az Alkotmánybíróság 2018 júliusában kimondta, hogy a szöveg nem egyeztethető össze az alkotmánnyal. A szlovák parlament 2020 februárjában 96:17 arányban elutasította a ratifikációt, a cseh Szenátus 2024 januárjában szavazta le, Litvániában pedig a törvényhozásban akadt el az ügy.
Eddig egyetlen ország lépett ki. Törökország 2012-ben elsőként ratifikálta az egyezményt, majd 2021 márciusában elnöki rendelettel felmondta azt, a kilépés 2021. július 1-jén vált hatályossá. Lengyelországban az akkori kormány 2020-ban kilátásba helyezte a felmondást, Donald Tusk kormánya 2024 januárjában visszavonta ezt a szándékot.
Lettországban is napirenden van a kilépés. A lett parlament 2025. október 30-án, több mint 13 órás vita után 56:32 arányban a kilépésre szavazott, erről az LSM lett közmédia számolt be. Edgars Rinkēvičs államfő azonban visszaküldte a törvényt, a parlament pedig a döntést a 2026. októberi választás utánra halasztotta, ezt az Eunews írta meg.
Az Európai Unió csatlakozása
Az Európai Unió 2017 júniusában írta alá az egyezményt, a csatlakozást azonban évekig akadályozta, hogy több tagállam nem ratifikálta. Az Európai Unió Bírósága 2021 októberében kimondta, hogy a Tanácsnak nem kell megvárnia az összes tagállam egyetértését. A Tanács 2023. június 1-jén hagyta jóvá a csatlakozást, az egyezmény az unióra nézve 2023. október 1-jén lépett hatályba. Ez csak az uniós hatáskörökre vonatkozik, vagyis a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre, a menekültügyre és az uniós intézményekre. A nem ratifikáló tagállamokat az egyezmény csak az uniós jogon keresztül köti.
Magyarország és az isztambuli egyezmény
Magyarország 2014. március 14-én írta alá az egyezményt, a megerősítés azonban elmaradt. Az Országgyűlés 2020 májusában a KDNP kezdeményezésére politikai nyilatkozatot fogadott el 115 igen szavazattal, 35 nem ellenében és 3 tartózkodás mellett, amelyben arra szólította fel a kormányt, hogy ne tegyen további lépést a ratifikáció felé. A nyilatkozat a társadalmi nem fogalmát és a menedékjogi rendelkezéseket kifogásolta, az akkori kormány pedig „genderideológiáról” beszélt.
Az áprilisi választáson győztes Tisza párt kormánya most változtat ezen. Magyar Péter miniszterelnök a november 12-én ismertetett videóüzenetében bejelentette, hogy a Tisza 44 női képviselőjének kezdeményezésére a kormány a parlament elé viszi az egyezmény megerősítését, erről az AFP nyomán a Novinite számolt be. A bejelentett csomag része az is, hogy megszűnik az abortusz előtti kötelező szívhanghallgatás, a sürgősségi fogamzásgátló pedig vény nélkül lesz kapható. A parlamenti szavazás időpontját nem közölték.
Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2024-es felmérése alapján a magyar nők több mint 54 százaléka élt át fizikai, lelki vagy szexuális erőszakot a partnere részéről, ez a legmagasabb arány az unióban. Az érintettek kevesebb mint 16 százaléka fordult hatósághoz vagy segítő szolgálathoz, ez pedig a legalacsonyabb uniós érték. Ha az Országgyűlés megszavazza a ratifikációt, az egyezmény a megerősítő okirat letétbe helyezését követő három hónap elteltével, a következő hónap első napján lép hatályba Magyarországon.
