A pápát szóban és írásban egyaránt "Szentségedként" (Your Holiness) szólítják meg, ennek elfogadott alternatívája a "Szentatyám" (Holy Father) — a nevét közvetlen megszólításkor nem használjuk, ahogy egy uralkodót sem szólítunk a nevén, csak a címén. Levélben a megszólítás "Szentséged:" vagy "Legszentebb Atyám:", a borítékon "Őszentsége [Név] pápa" a bevett forma — jelenleg tehát "Őszentsége XIV. Leó pápa". Ugyanez a forma érvényes; a szentmise szövegében ugyanakkor a pápát cím nélkül, pápai (regnáló) nevén említik — vagyis nem a keresztnevét (Robert), hanem a pápaként felvett nevét (Leó) —, ez azonban liturgikus szövegezési konvenció, nem személyes köszöntési forma.
Az audiencia protokollja
A pápai audienciákat a Pápai Ház Prefektúrája szervezi, amely nyilvános, különleges és magánaudienciákat különböztet meg. A szerdánként a Szent Péter téren tartott általános audiencia a legkevésbé formális: a pápa pápamobillal körbejárja a teret, kézfogásokkal, gyerekáldásokkal üdvözli a jelenlévőket, ez tömeges, egyéni protokoll nélküli forma. A magán- vagy ünnepélyes audiencián ezzel szemben hagyományosan meghajlás vagy térdhajtás, majd a pápai gyűrű (a "halászgyűrű") megcsókolása az elvárt üdvözlési forma — katolikusok esetében ez a hagyományos gyakorlat, nem katolikusok kézfogással is köszönthetik a pápát.
Fontos azonban, hogy ez a szokás történelmileg jelentősen lazult, és ezt időbeli kontextusban érdemes látni: VI. Pál pápa már megszüntetett néhány korábbi, még alázatosabb tiszteletadási formát, XVI. Benedek pedig — egy forrás szerint — hivatalosan is eltörölte a gyűrűcsók szokását, bár a gyakorlatban ezt sokan nem követték. Fontos pontosítani, hogy nem a puszta kezet, hanem a pápa kezén viselt gyűrűt, a "halászgyűrűt" csókolják meg — a hagyományos üdvözlési forma neve is innen ered. Ferenc pápa alatt vált ez igazán láthatóvá: higiéniai és teológiai (a klerikalizmus elkerülése) okokból gyakran kézfogást vagy ölelést adott a gyűrűcsók helyett — egy 2019-es, virálissá vált felvételen kifejezetten el is húzta a kezét az elé térdelő hívőktől. Fontos, hogy a gyűrűcsók sosem volt formálisan kötelező elem, mindig is opcionális gesztus volt. XIV. Leó pápa saját, általános preferenciájáról a kutatás nem talált átfogó, hivatalos állásfoglalást — egyetlen dokumentált eset ismert: 2025 májusában J. D. Vance amerikai alelnök kézfogással köszöntötte, amit ő maga azzal indokolt, hogy állami képviselőként, nem katolikus hívőként vett részt az audiencián (jóllehet ő maga katolikus, és személyesen elfogadhatónak tartotta volna a gyűrűcsókot is). Ez arra utal, hogy diplomáciai vendégeknél ma inkább a kézfogás a bevett forma, míg a gyűrűcsók inkább a hívő zarándokok önkéntes gesztusa maradt. Az elköszönés protokolljáról — állítólagos szabályok arról, hogy nem szabad háttal távozni a pápától — nem sikerült megbízható, kifejezetten vatikáni forrást találni; ez a hagyomány, amennyiben létezik, inkább világi (elsősorban brit) királyi udvarokból ismert, vatikáni alkalmazása nem dokumentált megbízhatóan.
Öltözködés és ajándékozás
Ünnepélyes audiencián nők számára a hagyományos elvárás hosszú, sötét (fekete) ruha, fedett vállak és dekoltázs, valamint fekete csipkefátyol — ez alól kivétel az úgynevezett "privilège du blanc" (a fehér viselésének kiváltsága), amely kizárólag néhány katolikus uralkodóházhoz (spanyol, belga, luxemburgi, monacói, savoyai) tartozó nőket illet meg. Férfiaknak ma már elegendő a sötét öltöny, fehér inggel és visszafogott nyakkendővel — a korábban kötelező frakk-viselés lazult. Ezek a szabályok elsősorban az ünnepélyes, hivatalos audienciákra vonatkoznak, a szerdai tömeges audiencián megengedőbb az elvárás.
Ajándékot vinni évszázados hagyomány, de a hangsúly nem az anyagi értéken, hanem a személyes, szimbolikus gesztuson van. A diplomáciai protokoll ennél lényegesen formálisabb: egy Vatikánhoz akkreditált nagykövet hitelesítő okiratának átadása hagyományosan franciául, díszőrséggel és himnuszokkal zajlik — ez élesen elválik egy egyszerű zarándok fogadásától, ahol nincs ilyen ceremoniális réteg.
