Kinek a helytartója — és mit is jelent ez pontosan?
A hivatalos katolikus cím "Krisztus helytartója" (Vicarius Christi) — ezt nem szabad összekeverni a "Vicarius Filii Dei" ("Isten Fiának helytartója") kifejezéssel, amely egy különálló, sosem hivatalos, polemikus kifejezés, és amelyet főként 19. századi protestáns/adventista írások társítottak tévesen a pápasághoz. A hivatalos pápai címlista élén egyébként nem is ez, hanem a "Róma püspöke" (Episcopus Romanus) áll — ebből erednek a többi címek, mert a katolikus tanítás szerint a pápai tekintély jogi alapja éppen az, hogy a mindenkori pápa Szent Péter római püspöki székének utóda. A hatályos egyházi törvénykönyv (Codex Iuris Canonici, 331. kánon) szerint a pápa "az Egyházban legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes rendes hatalommal rendelkezik".
A "Krisztus helytartója" cím sem volt mindig kizárólagosan pápai: a kifejezés már a 3. századtól megjelenik, de egészen a 9. századig más püspökökre, sőt a keresztény császárokra is alkalmazták — kizárólagosan és rendszeresen csak III. Ince pápa idejétől, a 13. század elejétől vált a pápa címévé. Jelentése nem az, hogy a pápa "Isten helyett" dönt, hanem hogy Krisztus egyházi tekintélyét/küldetését képviseli és szolgálja — a hatalom a tanítás szerint Krisztustól származik, nem a pápa saját jogán illeti meg. A 2020-as hivatalos vatikáni évkönyv egyébként a "Krisztus helytartója" címet és a legtöbb hagyományos pápai címet egy külön, "történelmi" kategóriába sorolta át, csak a "Róma püspöke" címet emelve elsődlegesként — ez egyházon belül is vitát váltott ki: Gerhard Müller bíboros "teológiai barbárságnak" nevezte a lépést, míg a vatikáni szóvivő szerint ez csupán a cím Róma püspöki tisztségéhez való kötődését hangsúlyozza.
A "Pontifex Maximus" pogány eredete
A legfőbb főpapra utaló "Summus Pontifex" hivatalos cím mellett gyakran használt "Pontifex Maximus" kifejezésnek van egy meglepő előtörténete: ez eredetileg az ókori Róma pogány papi kollégiumának vezető tisztsége volt, amelyet többek között Julius Caesar és később a római császárok is viseltek — Gratianus keresztény császár Kr. u. 383 körül mondott le róla. A régebbi, sokáig elterjedt állítással szemben, miszerint a pápák már az 5. századtól (I. Leó pápa alatt) átvették volna ezt a címet, egy újabb, alaposabb tudománytörténeti elemzés szerint ez az állítás téves: a cím pápai használata valójában csak a 14. század végén (IX. Bonifác idején) tűnik fel először, standard használata pedig a reneszánsz korra, a 15. század második felére tehető, minden ókori folytonosság nélkül. A "Pontifex Maximus" egyébként sosem szerepelt a hivatalos pápai címek listáján — pápai feliratokon, érméken elterjedt, de nem kánoni cím.
