A pápai tévedhetetlenség — sokkal szűkebb, mint hinnénk
A pápai tévedhetetlenség dogmáját az I. Vatikáni Zsinat 1870. július 18-án hirdette ki. A dogma tartalma jóval szűkebb, mint amit a köznyelvi félreértés sugall: nem azt jelenti, hogy a pápa személyesen tévedhetetlen bármely kérdésben, vagy hogy erkölcsileg bűntelen lenne — kizárólag azokra a szigorúan meghatározott, úgynevezett "ex cathedra" kijelentésekre vonatkozik, amikor a pápa mint az egész egyház legfőbb tanítója, hivatali tekintélyét teljes mértékben latba vetve, hit vagy erkölcs kérdésében, véglegesen kötelező tanítást hirdet ki. Ilyen, egyértelműen "ex cathedra"-ként azonosított eset a dogma 1870-es kihirdetése óta mindössze egy történt: XII. Piusz pápa 1950-es kijelentése Mária mennybevételéről. Egy másik, gyakran társként említett esetet — IX. Piusz 1854-es kijelentését a Szeplőtelen Fogantatásról — csak visszamenőlegesen szokás "ex cathedra"-ként kezelni, mivel az időben megelőzte magát az 1870-es dogma kihirdetését.
Közvetítő szerep — Krisztus egyedüli közvetítése mellett
Az a felvetés, hogy a pápa Isten és az egyház/emberiség közötti "összekötő" szerepet tölt be, pontosításra szorul, mert a katolikus tanítás egyáltalán nem vitatja, hogy "egy a közvetítő Isten és emberek között: az ember Krisztus Jézus" (1Timóteus 2,5) — ez alapvető katolikus, nem csupán protestáns tanítás. A pápa/egyház szerepét a katolikus teológia nem második, Krisztus melletti közvetítőként, hanem olyan eszközként/csatornaként írja le, amelyen keresztül Krisztus saját, kizárólagos közvetítése egyházi-intézményi formában kifejeződik és eljut a történelemben — vagyis a pápa nem helyettesíti, hanem szolgálja Krisztus egyetlen közvetítői szerepét.
Az új pápát a bíborosi kollégium választja, kétharmados többséggel — ez a szabály lényegében 1179 óta, III. Sándor pápa idejétől érvényben van. A katolikus tanítás szerint a Szentlélek jelen van és segíti a konklávét, de ezt fontos elhatárolni a tévedhetetlenség dogmájától: ez utóbbi ugyanis csak a hivatalban lévő pápa szűk körű, meghatározott tanítói kijelentéseire vonatkozik, nem magára a választásra. Ahogy a későbbi XVI. Benedek pápa Ratzinger bíborosként fogalmazott: nem mondaná, hogy a Szentlélek "kiválasztja" a pápát — inkább mint egy jó nevelő, teret hagy az emberi döntésnek, anélkül, hogy teljesen magára hagyná azt. XIV. Leó pápát, világi nevén Robert Francis Prevostot — az első amerikai pápát — a konklávé 2025. május 7–8-án választotta meg, a katolikus egyház 267.
pápájaként.
