Az első pápa — amit Máté evangéliuma mond
Ahhoz, hogy megértsük, honnan ered a pápai tisztség katolikus felfogása, vissza kell menni Máté evangéliumának egy jelenetéhez: a Caesarea Filippi közelében Jézus megkérdezi tanítványait, kinek tartják őt, mire Simon Péter így válaszol: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Jézus válasza a hagyomány szerint (Máté 16,18–19): "Te Péter [Kőszikla] vagy, és én erre a kősziklára építem egyházamat... Neked adom a mennyek országa kulcsait." A görög szövegben szójáték rejlik Péter neve (Petros) és a "kőszikla" szó (petra) között, ami arámi nyelven (amit Jézus feltehetően beszélt) teljesen egybeesne (Kéfa). A "kulcsok" képe az ószövetségi Ézsaiás könyvére vezethető vissza, ahol a királyi udvar legfőbb intézője kapja meg jelképesen a kulcsokat — Máté evangélista ezzel a képpel Pétert az egyház leendő "udvarmestereként" mutatja be. A katolikus tanítás ezt, valamint Lukács evangéliumának egy sorát ("erősítsd testvéreidet") és János evangéliumának háromszori "legeltesd juhaimat" megbízását együtt Péter egyedülálló, az egész egyházra kiterjedő pásztori-kormányzói felhatalmazásaként értelmezi — ebből az alapból vezeti le az I. Vatikáni Zsinat a pápai elsőbbség (primátus) és a pápai tévedhetetlenség tanát.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ez a katolikus egyház saját, hitbeli/dogmatikus önértelmezése — nem történelmileg egyöntetűen igazolható tényállítás. A történettudomány szerint Máté evangéliuma körülbelül Kr. u. 80–90-ben keletkezett, mintegy fél évszázaddal Jézus halála után, és ez a jelenet — a többi evangéliumtól eltérően — csak Máténál szerepel, sehol máshol nincs párhuzama. Emiatt nyitott, tudományosan is vitatott kérdés, hogy a mondat szó szerint Jézustól származik-e, vagy inkább a Máté-közösség egyházi tekintélyigényét tükröző, utólagos teológiai hangsúly. A "kőszikla" azonosítása maga is az egyik legrégebbi felekezetközi vitapont: míg a katolikus olvasat Péter személyére vonatkoztatja, a protestáns hagyomány gyakran Péter hitvallására (vagy magára Krisztusra) érti — bár a jelentős protestáns újszövetség-tudós, Oscar Cullmann is elismeri, hogy nyelvileg (az arámi Kéfa-egybeesés miatt) a Péter-személyre vonatkozó olvasat védhető, csak ebből — állítása szerint — nem következik automatikusan a folyamatos pápai utódlás tana. Az ortodox teológia egy harmadik olvasatot követ: eszerint nem Péter személye, hanem Péter hite az egyház "kősziklája" — ez az értelmezés (amelyet például John Meyendorff ortodox teológus képvisel) minden, Péter hitvallásához hűséges püspöki széket jogosan nevezhetővé tesz "Péter székének", nem kizárólag a rómait.
Péter Rómában — történet és hagyomány határán
A tudományos konszenzus szerint anakronisztikus, ha Pétert a mai értelemben vett "püspöknek" tekintjük — az egyszemélyi, monarchikus püspöki intézmény Rómában feltehetően csak a 2. század folyamán alakult ki, nem az apostoli korban; ezt katolikus újszövetség-tudósok (például Raymond E. Brown) is elismerik. Péter Rómába kerülése és ottani vértanúhalála ugyanakkor viszonylag korán, több egymástól független forrásból adatolható: már a Kr. u. 96 körüli első Kelemen-levél és a 2. század eleji antiókhiai Ignác-levelek is utalnak rá, majd a 2. század végén Iréneusz lyoni püspök állítja össze az első összefüggő "pápalistát" Pétertől kezdve — ez a "Péter mint első pápa" hagyomány első egyértelmű megfogalmazása, már közel 120 évvel Péter feltételezett halála után. Az, hogy Pétert fejjel lefelé feszítették meg — mert nem tartotta magát méltónak úgy meghalni, mint Jézus —, jóval gyengébben adatolt részlet, amelynek egyetlen korai forrása egy 2. századi apokrif, legendás jellegű irat.
A keleti ortodoxia és a protestantizmus máig másképp látja mindezt. Az ortodox egyházak elismerik Péter tiszteletbeli elsőbbségét az apostolok között, de elutasítják, hogy ez jogi/kormányzati elsőbbséget (joghatóságot a többi püspök felett) jelentene — a Kalkédoni Zsinat egykor kifejezetten politikai (nem teológiai) okkal, Róma egykori birodalmi fővárosi státuszával indokolta a város egyházi rangját. A protestáns hagyomány a reformáció óta elveti a folyamatos, kizárólagos pápai utódlás tanát. A pápai primátus kérdése ezért a mai napig az egyik legfontosabb, megoldatlan teológiai törésvonal a keresztény felekezetek között — ezt a cikk sem eldönteni, csak bemutatni kívánja.
