A most elutasított javaslat korlátozta volna Svájc szankciós és NATO-val való együttműködési lehetőségeit is - a döntés így megőrzi a kormány jelenlegi mozgásterét mindkét területen.
A kezdeményezés a svájci semlegességet kívánta alkotmányosan meghatározni, ami megtiltotta volna az országnak, hogy katonai vagy védelmi szövetségekhez csatlakozzon, illetve azokkal együttműködjön, kivéve, ha az országot támadás éri, vagy az közvetlenül fenyeget. A javaslat emellett a hadviselő államokkal szembeni szankciókat is kizárólag az ENSZ Biztonsági Tanácsa által jóváhagyott esetekre korlátozta volna. A kezdeményezést a nemzeti szuverenitásért kampányoló Pro Suisse csoport indította, a legnagyobb svájci párt, a jobboldali Svájci Néppárt (SVP) támogatásával.
A svájci kormány, a parlament és a pártok túlnyomó többsége azonban ellenezte a kezdeményezést, arra hivatkozva, hogy elfogadása esetén az ország kevésbé lenne képes reagálni a nemzetközi válsághelyzetekre. Az SVP elfogadta a vereséget, és jelezte, egyelőre nem tervez további lépéseket az ügyben.
A semlegesség körüli vita az orosz-ukrán háború kezdete óta éleződött ki: Svájc ekkor jórészt átvette az uniós Oroszország-ellenes szankciókat, amit Moszkva, valamint a szigorúbb semlegesség hívei egyaránt bíráltak, előbbiek egyenesen azzal vádolva Bernt, hogy oldalt választott a konfliktusban.
Svájc évszázadok óta semleges
Svájc semlegességét nemzetközileg 1815 óta ismerik el, és az elv 1848 óta az ország szövetségi alkotmányos berendezkedésének is része. A jelenlegi szabályozás lehetővé teszi, hogy az ország biztonsági kérdésekben együttműködjön más államokkal, és csatlakozzon szankciókhoz, miközben katonai szövetségeken kívül marad - a vasárnapi szavazás lényegében nem arról szólt, hogy Svájc semleges maradjon-e, hanem arról, mekkora mozgásteret tartson meg a kormány e semlegességi elv alkalmazásában az európai biztonsági környezet változásai során.
