Moszkva első fennmaradt írásos említése egy 1147. április 4-i krónikabejegyzésben olvasható: a Hipatyij-évkönyv szerint Jurij Vlagyimirovics Dolgorukij, Rosztov-Szuzdal fejedelme ekkor hívta meg szövetségesét egy lakomára egy „Moszkva” nevű helyre, ahol fegyverszünetet kötöttek a fejedelmi belháborúban. Ez Moszkva legkorábbi fennmaradt írásos említése — a krónikás minden magyarázat nélkül nevezte meg a helyet, ami arra utal, hogy a 12. századi olvasók már ismerték. Dolgorukijt csak azért nevezik gyakran „Moszkva alapítójának”, mert 1156-ban fa falakkal és árokkal erődítette meg a települést.
A régészeti leletek jóval korábbi, szórványos településre utalnak: a Kreml területén 9. századi érmeleletek kerültek elő, 11. századi vas- és bőrmegmunkálás nyomai, egy radiokarbon-vizsgálat pedig a legkorábbi faszénmintákat a 890-es évekre datálta. Egyetlen tatár régész, Fajaz Huzin szerint a település a 12. század közepénél is régebbi lehet — ez azonban egyetlen szakértő véleménye, nem tudományos konszenzus.
Egy folyó, aminek a neve vitatott
Moszkva a Moszkva folyóról kapta a nevét — ebben a kutatók egyetértenek. A folyónév eredete viszont vitatott kérdés: a nyelvészetileg legjobban megalapozottnak tartott elmélet szerint egy protobaltoszláv „nedves, mocsaras” jelentésű gyökből ered, míg egy másik, a népszerű ismeretterjesztésben gyakran hangsúlyosabb hipotézis szerint a szlávok előtti finnugor lakosság „Fekete folyónak” nevezte a vizet, és a mai név ebből alakult volna ki. A két tábor a mai napig nem jutott egyértelmű megállapodásra.
A tatárjárás elsöpri a kis határvárost
Az 1147-es első említéskor Moszkva még csak egy jelentéktelen település volt a Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség nyugati határán — sem a Kijevi Rusz, sem a tatárjárás előtti korban nem számított fontos központnak, szemben Kijevvel, Vlagyimirral vagy Novgoroddal. 1238 januárjában Batu kán és Szubatáj hadvezér mongol serege elérte a várost. A fa erődítmény gyorsan elesett.
„Moszkva emberei elfutottak, anélkül hogy bármit is láttak volna.”— Novgorodi évkönyv az 1238-as ostromról
A védőket Filipp Nyanka vajda vezette, aki a harcban elesett; Vlagyimir Jurjevics herceget elfogták, és két héttel később, Vlagyimir város ostroma alatt, a védők szeme láttára végezték ki. A túlélőket rabszolgasorba hajtották. Konkrét áldozatszámra nincs megbízható korabeli becslés — a mongol hadjárat ugyanezen a télen Rjazanyt, Kolomnát, majd tucatnyi más orosz várost is elpusztított; egyedül Novgorod és Pszkov kerülte el a sorsot.
Iván Kalita és a pénzeszsák politikája
Moszkva felemelkedése a mongol iga alatt kezdődött, jórészt egyetlen ember számításának köszönhetően. 1327-ben Tver — Moszkva akkori fő riválisa — fellázadt a mongol adószedők ellen és lemészárolta őket. I. Iván moszkvai fejedelem azonnal az Arany Horda fővárosába, Szarajba utazott, és felajánlotta, hogy mongol csapatokkal együtt megbünteti Tvert. Az egyesített sereg 1328-ban elpusztította a rivális várost, cserébe Üzbég kán 1331-ben Ivánnak adta a Vlagyimiri Nagyfejedelemség címét — és, ami még fontosabb, az adóbeszedés jogát valamennyi orosz fejedelemség felett. Az uralkodó a mongolok számára beszedett sarcból feltehetően magának is jelentős vagyont halmozott fel, innen a ragadványneve: „Kalita”, vagyis Pénzeszsák.
Ugyanebben az időszakban, 1325-ben Péter metropolita — Iván kérésére — Vlagyimirból Moszkvába helyezte át az orosz ortodox egyház székhelyét, és a moszkvai Kreml Uszpenszkij-székesegyházában is temetkezett. Ezzel Moszkva az egyház jövőbeli központjává vált, jóval azelőtt, hogy politikai fővárossá lett volna.
Kulikovo mezején — és a bosszú, ami két évvel követte
1380.szeptember 8-án III. (Donszkoj) Dmitrij moszkvai nagyfejedelem serege a Kulikovo-mezőn megütközött Mamaj kán — egy nem legitim trónkövetelő — hadával, és megsemmisítő győzelmet aratott. A hagyományos orosz krónikák több százezres, egy helyen akár 900 ezres seregnagyságot is említenek mindkét oldalon — ezek a számok a modern történészek szerint erősen eltúlzottak, a visszafogottabb, mai becslések inkább 20-30 ezer fő körüli létszámot valószínűsítenek oldalanként.
A győzelem presztízse ellenére a csata nem vetett véget azonnal a mongol uralomnak. Két évvel később, 1382-ben Toktamis kán — békés szándékot színlelve — csellel bejutott Moszkvába, majd a kapuk megnyitása után brutális mészárlást rendezett: becslések szerint mintegy 24 ezer ember vesztette életét, a várost felégették. Dmitrijnek ezután is sarcot kellett fizetnie — a mongol fennhatóság tényleges vége csak 1480-ban jött el.
