Róma ma: hatalmas terület, stagnáló lakosság
A szűken vett Comune di Roma népessége 2025 végén mintegy 2 745 000 fő volt, 1287 négyzetkilométeren — ez teszi Rómát az Európai Unió területileg legnagyobb önkormányzatává, és területileg Európa egyik legnagyobb fővárosává — a kontinens legnagyobb fővárosai közül egyedül Moszkva és London közigazgatási területe nagyobb nála. Területe mintegy tizenkétszerese a szűken vett Párizsnak, és közel háromszorosa Bécsnek.
A város speciális, "Roma Capitale" jogállása egy 2009-2013 közötti jogalkotási folyamat eredménye; egy további alkotmánymódosítás, amely önálló alkotóegységi státuszt adna a városnak, 2026 szeptemberében még a parlament előtt van.
A Vatikáni Városállam — amely 1929 óta önálló, szuverén állam, nem Olaszország vagy Róma része, csak területileg fekszik a városon belül — és Róma mindennapi működése szorosan összefonódik: a Szent Péter teret, bár jogilag a Vatikánhoz tartozik, gyakorlatilag az olasz rendőrség egy külön egysége felügyeli. A 2025-ös szentévi jubileum több mint 33 millió zarándokot/látogatót vonzott Rómába, és 2026-ban a város inkább a megnövekedett infrastruktúrára és láthatóságra épülő stabilizáció, mint visszaesés időszakát éli.
Róma mindössze háromvonalas metróhálózata (62,5 kilométer) Európa egyik legkorlátozottabb rendszere — a közhiedelemmel ellentétben ennek nem kizárólagos oka a régészeti lelőhelyek sűrűsége, ez csak egy, bár jelentős tényező a bürokrácia és a finanszírozási nehézségek mellett.
Amit a köztudat téved Rómáról
A "Vatikán Róma egyik kerülete" elterjedt tévedés: a Vatikáni Városállam 1929 óta önálló, szuverén ország, saját állampolgársággal — csak földrajzilag fekszik Róma közepén. Hasonlóan téves, hogy Róma mindig Olaszország fővárosa volt: az egyesítés (1861) után előbb Torino, majd Firenze viselte ezt a szerepet, Róma csak 1871-től. A Colosseumban rendszeresen oroszlánok elé vetett keresztények képe nagyrészt későbbi legendaképzés: a Colosseum építése csak Kr. u. 70-ben kezdődött, tehát a Néróhoz kötött, korábbi keresztényüldözési történetekhez kronológiailag nem is kapcsolódhat, és nincs kortárs forrás, amely alátámasztaná a rendszeres, kifejezetten oroszlánokkal végzett kivégzéseket. Az is tévhit, hogy a gladiátorviadalok mindig halálos kimenetűek voltak — a szakirodalmi becslések a számítási módszertől függően 80 és 90 százalék közé teszik azon viadalok arányát, amelyek nem végződtek halállal, vagyis a viadalok túlnyomó többsége életben hagyta a vesztest is. Végül a ma álló Pantheon nem az eredeti, Kr. e. 27-es épület: az kétszer is elpusztult (tűzvész, majd villámcsapás következtében), a jelenlegi kupolás rotundát Hadrianus építtette újjá, Kr. u. 126 körül — a homlokzat felirata mégis a mai napig az eredeti építtetőt, Agrippát nevezi meg.
