Az ENSZ New York-i székházában elhangzott nyilatkozatában Rafael Grossi nyomatékosította, hogy a technikai előkészületek már megtörténtek, és a NAÜ teljes mértékben készen áll az iráni nukleáris tevékenységek ellenőrzésére. A főigazgató hangsúlyozta, hogy a technikai infrastruktúra és a protokollok rendelkezésre állnak ahhoz, hogy a felek újraindítsák a hitelesítési folyamatokat, ehhez azonban elengedhetetlen a diplomáciai párbajok helyett a tárgyalóasztalhoz való visszatérés.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy Irán és a nemzetközi szervezet viszonya drasztikusan megromlott az elmúlt másfél év katonai eszkalációi, így a 2025-ös nyári konfliktusok, valamint a 2026 elején indult nyílt összecsapások óta. Teherán korábban korlátozta a NAÜ-ellenőrök mozgását, arra hivatkozva, hogy a nukleáris létesítményeket ért korábbi amerikai és izraeli csapások után a biztonsági és információszivárgási kockázatok miatt a helyszíni jelenlét nem tartható fenn. Szeptemberben ráadásul a NAÜ Kormányzótanácsa formálisan az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult az iráni nukleáris biztonsági problémák miatt, amit Teherán következetesen vitat.

Grossi a beszédben arra figyelmeztetett, hogy a nemzetközi fegyverzet-ellenőrzési rendszer pillérei sorra repedeznek, ha a felek nem találják meg a visszavezető utat a megállapodásokhoz. Példaként említette a ukrajnai helyzetet, ahol a NAÜ – a nehézségek ellenére – számos helyi tűzszünetet tudott tető alá hozni a zaporizzzsjai atomerőmű biztonságának fenntartása érdekében, ám Irán esetében a helyzet ennél jóval átpolitizáltabb és feszültebb.

A regionális partnerek – köztük Katar, Omán, Pakisztán és Egyiptom – közvetítési kísérletei eddig csak átmeneti eredményeket hoztak a Washington és Teherán közötti frontvonalak eleenjére. Az amerikai–izraeli oldal továbbra is a korábbi katonai akciókkal kikényszerített megelőzésre és szigorú korlátozásokra hivatkozik, míg az iráni vezetés a szuverenitás megsértéseként értékeli a külső nyomásgyakorlást.

A NAÜ vezetőjének legfrissebb felhívása rávilágít arra, hogy amíg a nemzetközi atomfelügyelet ki van rekesztve az iráni nukleáris létesítményekből, a program tényleges állapota és az urándúsítás mértéke teljesen ellenőrizhetetlen marad a globális közösség számára. Egy esetleges tartós diplomáciai keretrendszer hiánya pedig nemcsak a Közel-Kelet biztonságát, hanem a globális atomsorompó-egyezmény (NPT) hitelességét is végzetesen kikezdheti.