Bejegyzésében Gad Saad evolúciós viselkedéskutató tézisére hivatkozva érvel amellett, hogy a túlzott, kontrollálatlan együttérzés mára önpusztító jelenséggé vált.
Biztosan láttad a videót. Egy fiatal francia nő Párizsban, könnyek között könyörög a fosztogatóknak, hogy hagyják abba. „Miért csináljátok ezt? Nem ezt képviseljük.” Néhány fiók gúnyt űz belőle. „Ezért szavazott.” Én nem ezt teszem. Mert amit az arcán látsz, az nem a hülyeség. Ez egy olyan betegség, amely megfertőzte az egész Nyugatot, és neve is van: szuicid empátia. A kifejezés Gad Saadtól, a montréali Concordia Egyetem evolúciós viselkedéskutatójától származik. Olyan embertől, aki gyermekként menekült el a libanoni polgárháború elől, és aki tudja, milyen az, amikor egy társadalom darabjaira hullik. Új könyve, a Suicidal Empathy: Dying to Be Kind a The Parasitic Mind folytatása. Íme a tézis, és hogy ez miért érint mindannyiunkat. Az empátia az egyik legjobb tulajdonságunk. Okkal fejlődött ki: hogy gondoskodjunk gyermekeinkről, rokonainkról, törzsünkről. Olyan világra lett kalibrálva, ahol az emberek, akikért aggódtál, a közvetlen környezetedben éltek, és ahol az empátia mindig kéz a kézben járt az ellensúlyával: a védelmezés ösztönével.— Elon Musk
