A gyógyszerek hatóanyagai, például a fájdalomcsillapítók, az antibiotikumok, az epilepszia elleni szerek és a szívgyógyszerek a szervezetből vagy a hulladékból a szennyvízbe kerülnek, a hagyományos szennyvíztisztítók pedig csak részben távolítják el őket. A maradék a folyókba jut, ahol a vízi élőlényekre és közvetve az emberre is kockázatot jelenthet. A kutatások és az uniós szabályozás is egyre többet foglalkozik a problémával.

Egy 2025-ös, öt európai városban (Coimbra, Toulouse, Benevento, Gent és Oslo) végzett kutatás 102 mintavételi helyet vizsgált. A szakfolyóirat összefoglalója szerint a helyek 91 százalékán találtak gyógyszermaradékot, a legmagasabb összkoncentráció Toulouse-ban volt, a szerzők szerint pedig ez kockázatot jelenthet a vízi élőlényekre és az emberre.

Szászországban, Németországban egy 2025-ös modellezés öt hatóanyagot, a karbamazepint, a gabapentint, a ciprofloxacint, a szulfametoxazolt és a metformint vizsgálta a folyók 1 km-es szakaszain. A tanulmány szerint az egyes anyagok már a folyók több mint felében jelentős kockázatot jelentettek az algák, a vízibolhák és a halak számára. Ha a keveréket vették figyelembe, a kockázati gyakoriság a folyók 99 százalékára nőtt az algák, 96 százalékra a vízibolhák és 98 százalékra a halak esetében.

A legnagyobb egyedi kockázatot a gabapentin (algák, vízibolhák) és a metformin (halak) jelentette, mindkettő koncentrációja nőtt a vizsgált időszakban, a karbamazepiné csökkent. A fő forrás a szennyvíztisztítók kibocsátása, a kockázat pedig lefelé haladva nő, mert a szennyezők felhalmozódnak. A szerzők a keverékek vizsgálatát és szigorúbb szabályozást ajánlanak, és megjegyzik, hogy az uniós felszíni víztestek mindössze 38 százaléka érte el a jó kémiai állapotot az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint.

A 2022-es, a York-i Egyetem vezette PNAS-tanulmány 258 folyót vizsgált a világ több mint felében, 61 gyógyszer-hatóanyagot mérve. Az egyetem közleménye szerint a mintavételi helyek mintegy negyedén lehetett potenciálisan káros a koncentráció, a legszennyezettebbek pedig az alacsony és közepes jövedelmű országokban voltak. Káros szintet értek el a szulfametoxazol és a ciprofloxacin (antibiotikumok), a propranolol (béta-blokkoló) és a loratadin (antihisztamin). John Wilkinson társvezető szerint „több mint két évtizede tudjuk”, hogy a gyógyszerek bejutnak a vízi környezetbe, és hatással lehetnek az élőlényekre.

Az uniós szabályozás is reagált a problémára. A 2024-ben elfogadott, átdolgozott városi szennyvízkezelési irányelv ((EU) 2024/3019) előírja, hogy a nagy szennyvíztisztítókban negyedleges, mikroszennyező-eltávolító kezelést vezessenek be. A költségek fedezésére kiterjesztett gyártói felelősségi rendszert hoznak létre, amely a gyógyszereket és a kozmetikumokat érinti, mert ezek a mikroszennyezők fő forrásai. A tagállamoknak 2027. július 31-ig kell átültetniük az irányelvet, a gyártóknak 2028. december 31-től kell teljesíteniük az új kötelezettségeket.

A szabályozás körül politikai vita is zajlik. A Tanács október 8-i dokumentuma szerint Lengyelország, Bulgária, Észtország, Görögország, Olaszország, Litvánia és Szlovákia támogatásával az október 12-i környezetvédelmi tanácsülésen aggályokat vetett fel a gyártói felelősségi rendszer megvalósíthatóságával, arányosságával és gazdasági hatásaival kapcsolatban, a gyógyszerellátás biztonságát is beleértve. Egy 2026-os Springer-elemzés vitatja a költségmegosztás alapjául szolgáló tanulmányt: szerinte a kozmetikumok hozzájárulása a mérgező terheléshez 1,4–2,7 százalék, nem 26 százalék.

A kutatók szerint a legnagyobb szennyezés a nagyvárosi szennyvíztisztítók alatt, kis vízhozamú folyószakaszokon jelentkezik, ahol kevés a hígítás. A tisztítás fejlesztése és a gyártói költségviselés ezért egyszerre környezeti és ipari kérdés, a vita pedig most éppen a költségek elosztásáról szól.