Az Isztambuli Egyezményt (hivatalos nevén: az Európa Tanács egyezménye a nőkkel szembeni és a kapcsolati erőszak megelőzéséről és felszámolásáról) 2011-ben nyitották meg aláírásra Isztambulban és 2014 augusztusában lépett hatályba. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) 2026. április 22-én elfogadott, 2649. számú határozata szerint jelenleg hét tagállam nem ratifikálta: Örményország, Azerbajdzsán, Bulgária, Csehország, Magyarország, Litvánia és Szlovákia. Hozzájuk jön Törökország, amely 2012-ben elsőként ratifikálta az egyezményt, majd 2021-ben egyedüliként ki is lépett belőle. Az Európai Unió maga, mint entitás, 2023. június 28-án csatlakozott.
Magyarország: aláírva 2014-ben, elutasítva 2020-ban, 2026-ban még nyitott kérdés
Magyarország 2014-ben írta alá az egyezményt, de nem ratifikálta. Az Országgyűlés 2020. május 5-én 115 igen, 35 nem és 3 tartózkodó szavazattal politikai nyilatkozatot fogadott el, amely elutasította a csatlakozást – a KDNP által benyújtott indoklás szerint az egyezmény a nemi szerepek társadalmi konstrukcióként való meghatározása „elfogadhatatlan”, és az egyezmény nemi alapú menedékjogi rendelkezései sem egyeztethetők össze a migrációval kapcsolatos magyar jogi szabályozással.
2026 szeptemberében és októberében több tüntetés is volt a ratifikálásért a Kossuth téren, 13 magyar női magazin szerkesztősége közös felhívásban kérte a kormányt a lépésre, és egy petíció több mint 25 ezer aláírást gyűjtött. Magyar Péter először 2026. október 23-án szólalt meg a témában nyilvánosan.
Csehország formálisan lezárta a folyamatot
Csehország 2016-ban írta alá az egyezményt, de soha nem ratifikálta. A Szenátus 2024 januárjában megszavazta a ratifikációt, de két szavazat hiányzott az elfogadáshoz. A 2025 végén hivatalba lépő Babiš-kormány 2026 júniusában egy kormányülésen formálisan visszavonta a korábbi Fiala-kormány 2023-as, a ratifikációs folyamat folytatását támogató határozatát – ezzel a folyamat kormányzati szinten lezárult. Mivel Csehország soha nem ratifikálta az egyezményt, ez technikailag nem „kilépés”, hanem a ratifikációs szándék visszavonása; néhány híradás mégis a félreérthető „withdraws” (kilép) szót használta, ez azonban pontatlan megfogalmazás. A kormány álláspontja szerint az egyezmény „mesterségesen állítja szembe” a férfiakat és a nőket; az ellenzék és a Cseh Nők Lobbyja politikai gesztusnak nevezte a döntést.
Törökország: az egyetlen ország, amely ki is lépett
Törökország 2012-ben elsőként ratifikálta az egyezményt. Recep Tayyip Erdoğan elnök 2021. március 20-án elnöki rendelettel rendelte el a kilépést, amely 2021. július 1-jén lépett hatályba. A török kormány indoklása szerint az egyezményt egy csoport eltérítette eredeti céljától, és a homoszexualitás normalizálására próbálta felhasználni, amit a kormány összeegyeztethetetlennek nevezett Törökország „társadalmi és családi értékeivel”. Az ellenzék és jogi szakértők szerint a kilépéshez parlamenti jóváhagyás kellett volna, nem elnöki rendelet – ezt a vitát végül Törökország legfelső közigazgatási bírósága zárta le 2022-ben, 3:2 arányban jogszerűnek ítélve a rendeletet. A PACE 2026. április 22-i határozatában ismét sajnálatát fejezte ki a kilépés miatt, és felszólította Törökországot az újbóli ratifikációra – egy ezt gyengítő módosítást a közgyűlés 9:1 arányban leszavazott –, de a status quo változatlan: nincs jele annak, hogy Törökország tervezné a visszalépést.
Lettország: ratifikálta, majd majdnem kilépett
A legtöbb fordulatot hozó eset Lettországé. Az ország 2024-ben ratifikálta az egyezményt, 2025 októberében azonban a Saeima (a lett parlament) 56 igen és 32 nem szavazattal megszavazta a kilépést – ez volt az első eset, hogy egy EU-tagállam parlamentje egy emberi jogi egyezményből való kilépésről szavazott. Edgars Rinkēvičs államfő november elején megvétózta a törvényt, arra hivatkozva, hogy megválaszolatlan jogi kérdések maradtak, a kilépés veszélyeztetné a nők biztonságát, és károsítaná Lettország nemzetközi hitelességét. A Saeima ezután a kérdést visszaküldte bizottsági felülvizsgálatra, 2026. november 1-jei határidőt szabva – ezzel a döntést a 2026. október 3-i választások utáni új parlamentre hárítva. A 2026. november 1-jei határidő e cikk írásakor lejárt, de megbízható forrásból még nem erősíthető meg, hogy a 2026. október 3-i választás győztese, Andris Kulbergs pártja milyen összetételű kormányt alakít, és az új Saeima mit tervez a kérdésben – ez továbbra is nyitott.
eltérő előzmények, hasonló politikai vonalak
A maradék négy nem-ratifikáló ország esetében a folyamat lassabban, kevesebb friss fordulattal zajlik, de a politikai vonal hasonló: a „gender” fogalmának elutasítása áll a középpontban.
Bulgáriában a 2018-as Alkotmánybírósági döntés (8:4 arányban) mondta ki, hogy az egyezmény ellentétes az alkotmánnyal, mert a nemet társadalmi konstrukcióként kezeli, szemben a bolgár alkotmány biológiai nem-fogalmával – ezt a Bolgár Helsinki Bizottság „az Alkotmánybíróság történetének legrosszabb döntésének” nevezte.
Szlovákiában a parlament 2020 februárjában elutasította a ratifikációt, arra hivatkozva, hogy egyes rendelkezések ütköznek az alkotmány házasság-fogalmával. 2025 szeptemberében a Fico-kormány alkotmánymódosítást fogadtatott el, amely rögzíti, hogy Szlovákia csak két, biológiailag meghatározott nemet ismer el.
Litvániában a helyzet különösen ellentmondásos: az Alkotmánybíróság 2024 márciusában kimondta, hogy az egyezmény nem ellentétes az alkotmánnyal – ennek ellenére a ratifikáció mégsem történt meg, a koalíción belüli, ahogy az igazságügyi miniszter fogalmazott, „értékbeli különbségek” miatt.
Örményország esetében az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2026 májusában kiadott jelentésében azt írta, hogy „a téves információk és az egyezmény körüli, mítoszokat mozgósító »anti-gender« kampányok továbbra is akadályozzák a ratifikációt” – ez az egyetlen a hét ország közül, ahol a Európa Tanács saját értékelése szerint a kormány érdemben dolgozik a ratifikáción, csak még nem jutott el odáig.
Azerbajdzsán pedig különleges eset: az egyetlen Európa Tanács-tagállam, amely az egyezményt alá sem írta – 2022-ig Oroszországgal megosztva viselte ezt a státuszt, Oroszország Európa Tanácsból való 2022-es kizárása óta azonban egyedüliként.
Lengyel kontraszt
Érdemes egy összehasonlító esetet is megemlíteni: Lengyelország 2015-ben, még a Tusk-kormány alatt ratifikálta az egyezményt, a 2020-ban hatalomra került PiS-kormány azonban bejelentette a kilépési szándékát, és az Alkotmánybírósághoz fordult az egyezmény felülvizsgálatáért – ez a lépés évekre lefagyasztotta a kilépési folyamatot anélkül, hogy tényleges felmondás történt volna. A 2023 végén hatalomra visszatért Tusk-kormány 2024 januárjában visszavonta ezt a megkeresést, lezárva a kilépési kísérletet. Ez a fordított irányú eset jól mutatja, hogy a kormányváltás iránya mennyire meghatározó lehet az egyezmény sorsában egy adott országban – pont az ellentéte annak, ami most Lettországban és részben Csehországban zajlik.
