Alfred Nobel 1895. november 27-én, a párizsi Svéd–Norvég Klubban írta alá harmadik és egyben utolsó végrendeletét. A dokumentum a svéd és a nemzetközi közvéleményben is hatalmas vitát váltott ki, mert a svéd feltaláló vagyonának nagy részét egy díj alapítására hagyta. A család ellenezte az elképzelést, a végrendeletben kijelölt testületek pedig eleinte vonakodtak elvállalni a megbízást. A NobelPrize.org összefoglalója szerint ezért telt el öt év, mire 1901-ben először kiosztották a díjakat.
Élete során mintegy 355 szabadalmat jegyeztetett be, és több mint kilencven robbanószer- és fegyvergyárat alapított világszerte, emellett jelentős összegeket fektetett fivérei olajvállalatába, a Branobelbe.
Nobel végrendeletével alapította meg a díjat
A történet népszerű, de a történészek által vitatott része, hogy az alapító szándékát egy tévesen megjelent gyászjelentés is befolyásolhatta. 1888-ban, amikor Nobel fivére, Ludvig meghalt, francia lapok tévedésből Alfred halálhírét közölték. Az egyik beszámoló szerint olyan emberként emlékeztek rá, aki azzal gazdagodott meg, hogy minél gyorsabban talált módot minél több ember megölésére. Hogy pontosan ez a megfogalmazás megjelent-e, azt a kutatók vitatják, de a negatív kép állítólag megviselte Nobelt.
A végrendelet szerint a vagyon kamatait évente öt egyenlő részre kell osztani, és azoknak kell odaítélni, akik az előző évben a legnagyobb hasznot hozták az emberiségnek.
A békedíjat az öttagú bizottság ítéli oda, amelyet a norvég parlament, a Storting jelöl ki. Nobel kifejezett kívánsága az volt, hogy a nemzetiség ne számítson, és a legérdemesebb kapja a díjat, akár skandináv, akár nem.
A Nobel-békedíjat Osloban adják át
A békedíj különállása régóta kérdés. A Norvég Nobel-bizottság álláspontja szerint Nobel azért bízhatta Norvégiára, mert az nem rendelkezett olyan militarista hagyományokkal, mint Svédország, és a norvég parlament már addig is részt vett a nemzetközi konfliktuskezelésben. A Nobel Alapítványt 1900. június 29-én hozták létre a hagyaték kezelésére. A békedíjat ma is Oslóban adják át, az összes többit Stockholmban, december 10-én, Nobel halálának évfordulóján.
Ez a Sveriges Riksbank-díj, nem az eredeti Nobel-díjak egyike. Nobel dédunokaöccse, Peter Nobel nyilvánosan kifogásolta a díjat, szerinte semmi sem utal arra, hogy Alfred Nobel ilyet akart volna. Szerinte ez a közgazdászok közönségkapcsolati fogása. Az is sokszor felmerül, hogy a közgazdaságtan tudomány-e a fizikával vagy a kémiával egy sorban.
Így zajlik a díjazottak kiválasztása
A kiválasztás menete mindegyik díjnál hasonló. Az akadémiák évente nagyjából háromezer neves szakembernek küldenek jelölőlapot szeptemberben, a határidő január 31. A bizottság ezután nagyjából háromszáz lehetséges jelöltet azonosít a beérkezett javaslatok és a szakértői vélemények alapján. A jelölési iratokat ötven évig titokban tartják, a végső döntést többségi szavazással hozzák meg az odaítélő intézmények. A szabályzat szerint egy díjon legfeljebb három személy osztozhat, a békedíj kivételével, amelyet szervezet is megkaphat. 2026-ban a pénzjutalom 12 millió svéd korona, ez körülbelül 1,22 millió dollárnak felel meg.
A kezdetektől fogva 49 olyan eset volt, amikor valamelyik kategóriában nem hirdettek nyertest, ezek többsége az első és a második világháború éveire esik. A békedíjat például 1914–1916 között, majd 1939 és 1943 között sem adták ki, de a következő években is voltak kimaradások, utoljára 1972-ben.
Nobel rekordok
A díj története a rekordokról is szól. A legfiatalabb nyertes Malala Yousafzai volt, aki 2014-ben, 17 évesen kapta a békedíjat. A legidősebb John B. Goodenough, aki 2019-ben, 97 évesen vehette át a kémiai díjat a lítiumion-akkumulátorok kifejlesztéséért. Marie Curie az egyetlen nő, aki kétszer is nyert: 1903-ban fizikai, 1911-ben kémiai díjat kapott, lánya, Irène Joliot-Curie pedig 1935-ben szintén kémiai díjat nyert, így ők az egyetlen anya–lánya nyertespáros.
A nemek aránya ugyanakkor a díj egyik legnagyobb problémája. A 2025-ös állás szerint 67 nő kapott összesen 68 díjat. Béke terén ez 20 nőt jelent (a díjak 16,3 százalékát), irodalomban 18 nőt (15 százalék), orvostudományban 14 nőt (5,6 százalék), kémiában 8 nőt (4,1 százalék), fizikában 5 nőt (1,8 százalék), a közgazdasági díjnál pedig 3 nőt (2,17 százalék). A kritikusok emellett azt is felvetik, hogy a díjak földrajzilag Európa- és észak-amerikai-központúak, hogy a három fős korlát nem igazodik a mai, nagy csoportokban végzett kutatásokhoz, és hogy a díj inkább a felfedezéseket ismeri el, mint a gyakorlati találmányokat.
A legtöbb vita a békedíjat övezi. Az 1973-as díj, amelyet Henry Kissinger és a vietnami Lê Đức Thọ kapott, rendkívül ellentmondásos volt: két bizottsági tag tiltakozásul lemondott, a sajtó pedig gúnyolódott, Lê Đức Thọ pedig elutasította a díjat. 1994-ben Jichák Rabin, Smón Peresz és Jasszer Arafat díjazása váltott ki kritikát a politikai időzítés és a hatékonyság miatt, 2009-ben Barack Obama díját tartották elhamarkodottnak, a 2019-es díjazott Abiy Ahmed pedig azóta is felveti a kérdést, mennyire jelzi előre a díj a valódi békét. Mahatma Gandhit 1937-ben, 1938-ban, 1939-ben, 1947-ben és 1948 januárjában is jelölték, de sosem kapta meg a békedíjat, a bizottság később maga nevezte ezt „a százhat éves történetünk legnagyobb mulasztásának”.
A 2025-ös békedíjat a venezuelai María Corina Machado kapta „a venezuelaiak demokratikus jogaiért végzett fáradhatatlan munkájáért”, a közgazdasági díjat ugyanabban az évben Joel Mokyr, Philippe Aghion és Peter Howitt kapta, 2024-ben pedig Daron Acemoglu, Simon Johnson és James Robinson.
A Nobel-díj így több mint 130 évvel az alapító végrendelete után is két dologról szól egyszerre: arról, hogy mit tart a világ a legnagyobb emberi teljesítménynek, és arról, hogy ki dönti el ezt. A díj tekintélye változatlanul nagy, a vita pedig, hogy ki kapja, ki marad ki, és milyen szempontok szerint, kezdettől fogva vele jár.
