A szeptember 13-i választáson a Szociáldemokraták (S) maradtak a legnagyobb párt 28,1 százalékkal, ez azonban 2,3 százalékponttal kevesebb a 2022-es eredményüknél, és több mint száz év egyik leggyengébb szociáldemokrata szereplésének számít Svédországban. A Mérsékelt Párt (M) 19,9 százalékot ért el, 0,8 százalékponttal javítva korábbi eredményén, míg a Svéd Demokraták (SD) 17,6 százalékkal a harmadik helyre szorultak vissza – ez 3 százalékpontos visszaesést jelent, és Åkesson pártvezetése alatt most először csökkent mind a szavazatarányuk, mind mandátumszámuk.
A baloldali blokk többi tagja is erősödött: a Baloldali Párt (V) 8,2, a Centrumpárt (C) 7,1, a Zöldek (MP) pedig 6,1 százalékot szereztek. A jobboldali, úgynevezett Tidö-blokk tagjai közül a Liberálisok (L) 5,4 százalékra javítottak, 0,8 százalékponttal többre a 2022-esnél. Összesítve a Szociáldemokratákból, a Baloldali Pártból, a Centrumpártból és a Zöldekből álló baloldali blokk a szavazatok 49,5 százalékát szerezte meg, ami az előzetes mandátumelosztás szerint 176 helyet jelent a 349 fős Riksdagban – ez mindössze háromfős többség a 173 mandátumot szerző jobboldali blokkal szemben.
Az eredmény azért is meglepő, mert – ahogy azt korábbi cikkünkben is bemutattuk – a Tidö-blokk pártjai márciusban egy „Svéd Ígéret” elnevezésű megállapodással készültek arra, hogy győzelem esetén a Svéd Demokratákat immár nem csupán külső támogatóként, hanem a kormány tényleges részeként vonják be – erre azonban a szoros vereség miatt egyelőre nem kerül sor. A baloldali oldal sem problémamentes: a Baloldali Párt kormányzati szerepvállalást szeretne egy Andersson vezette kormányban, ezt azonban a Centrumpárt régóta elutasítja, ami komoly nehézségeket okozhat a tényleges kormányalakítás során.
A végleges, hivatalos eredményeket a hatóságok várhatóan egy héten belül hitelesítik, a részvételi arány pedig a svéd választásokra jellemzően magas, mintegy 80 százalékos volt a mintegy 8 millió választásra jogosult polgár körében.
