Gyorsabb, magasabban repülő, nehezebben lelőhető
A Geran-4 Oroszország legújabb, az ukrán légvédelem számára egyre nehezebben elfogható kamikaze-drónja. A legnagyobb változás a korábbi, propelleres Geran-drónokhoz képest a hajtómű: egy turbósugárhajtómű, amely a riport szerint akár 8 kilométeres magasságig — a propelleres elődök kétszereséig — és 450-500 kilométer per órás, néha ennél is nagyobb sebességig képes felgyorsítani a drónt. Ez a kombináció (nagy magasság, nagy sebesség) teszi nehezebbé az elfogását a hagyományos légvédelmi eszközökkel. Szakértők szerint az ilyen hajtóművel felszerelt drónok már repültek a megszállt Krímből az ukrajnai Luckig, több mint 700 kilométeres távolságot téve meg egyetlen bevetésen. Érdemes hozzátenni: a korábbi, hivatalos ukrán hírszerzési (HUR) közlemények ennél alacsonyabb magasság- és sebességértékeket is említettek — ez arra utal, hogy a Geran-4 gyártási tételei, verziói között eltérések lehetnek, a szétszerelt egyed adatai nem feltétlenül általánosíthatók minden példányra.
A hajtómű: polgári, kínai eredetű
A sugárhajtóművet Kína gyártja — konkrétan a Telefly nevű cég egy, eredetileg polgári célú, modellezői és céldrón-kategóriás sugárhajtóműve, amelyet körülbelül 30 órás élettartamra, nem katonai alkalmazásra terveztek. A nyomozók olyan eseteket is találtak, amikor magát a hajtóművet Oroszországban szerelték össze kínai alkatrészekből. A motor Kínában hozzávetőleg 20-25 ezer dollárt ér, a háború sújtotta ukrajnai feketepiacon ennek többszörösét, becslések szerint akár 65 ezer dollárt is elkérnek érte — Oroszország állítólag darabonként 35-40 ezer dollárt fizet a beszerzéséért.
Kamera, SIM-kártyák és egy kínai „mesh” modem
A drón kamerarendszere nappali, éjjellátó és infravörös üzemmódot is kínál, 10-szeres optikai és 32-szeres digitális zoommal — ezzel egy, akár 8 kilométeres magasságban repülő drón operátora is viszonylag részletesen szemügyre tudja venni a célterületet. A szétszerelés során két GSM-modemet is találtak, amelyek hagyományos SIM-kártyákkal tartják a kapcsolatot a mobilhálózaton keresztül, lehetővé téve, hogy a kezelő — akár egy Brjanszkban, Orjolban vagy a Krímben berendezett automatizált munkahelyről — valós időben nyomon kövesse és irányítsa a szerkezetet. A nyomozók korábbi Geran-drónokban ukrán, orosz, belarusz és kazah, sőt uniós országokból származó SIM-kártyákat is találtak. A drónban egy kínai gyártmányú „mesh” modem is helyet kapott, amely akár 300 kilométeres hatótávon képes rádió- és videó-összeköttetésre, és egyúttal jelerősítő reléként is funkcionálhat, ha több drón repül egymás közelében — ezzel jelentősen megnövelve az irányítás lehetséges hatótávolságát.
Amerikai lapka, kínai hajtómű — mi akkor az orosz rész?
A nyomozók a drón fedélzeti számítógépének szétszerelésekor olyan áramköri lapkákat találtak, amelyeket egy amerikai vállalat, a Texas Instruments gyártott — a felirat részben le volt kaparva, de a gyártó neve még kiolvasható volt. Ez nem elszigetelt eset: a független Conflict Armament Research (CAR) korábbi vizsgálatai szerint a Geran család korábbi tagjában, a Geran-2-ben (a Shahed-136 öngyilkos drón orosz, licencelt változatában) több mint száz, huszonkét céghez köthető, hét országból — túlnyomórészt Kínából, Svájcból és az Egyesült Államokból — származó alkatrészt azonosítottak. A Geran-4-ben az ukrán katonai hírszerzés (HUR) összesen mintegy ötvenöt külföldi alkatrészt talált, hét országból: Kínából, az Egyesült Államokból, Tajvanról, Japánból, Svájcból, Németországból és az Egyesült Királyságból. Fontos árnyalat: egy 2025 áprilisi HUR-jelentés szerint Oroszország tudatosan igyekszik csökkenteni a könnyen nyomon követhető amerikai alkatrészek arányát — ezt a Geran-4-ben talált, szándékosan lekapart Texas Instruments-logó is alátámasztja.
A Schemes nyomozóinak egyik legfontosabb megállapítása szerint a Geran-4-ben valójában az számít orosz eredetűnek, ami a legkevésbé magas technológiájú: a drón törzse és az összeszerelés. A vizsgált egyedet Alabugában, Tatárföld egyik különleges gazdasági övezetében állították össze — ez a létesítmény az ukrán katonai hírszerzés szerint ma havonta mintegy háromezer Geran-4 és Geran-5 drónt képes előállítani Oroszország különböző gyáraival együtt, ami meghaladja a korábbi, propelleres Geran-2 típus becsült, kétezer-nyolcszáz darabos havi kapacitását.
Hogyan jutnak át a nyugati alkatrészek a szankciókon?
Az ukrán hírszerzés egy 2025 októberi elemzése — amely körülbelül ötszáz lelőtt drón és ötven rakéta roncsait vizsgálta át — tízezres nagyságrendben talált nyugati eredetű alkatrészt az orosz fegyverekben, köztük másfél ezret az Iszkander cirkálórakétákban. A HUR szerint közel hatezer külföldi cég vesz részt — tudva vagy tudtán kívül — az orosz hadiipar szankció-megkerülő beszerzési láncában, ebből mintegy négyezer kínai vagy hongkongi székhelyű, a többi jellemzően török, öböl-menti és indiai vállalat. Kína adja az orosz mikroelektronika-import mintegy kilencven százalékát.
Az Alabuga-gyár árnyoldala
Az Alabuga-létesítmény nemcsak gyártási, hanem biztonsági és emberi jogi szempontból is a figyelem középpontjában áll. Ukrajna 2025 augusztusában és 2026 augusztusában is dróntámadást indított a létesítmény ellen — az utóbbi, állítólag több mint ezer kilométeres mélységből indított akció egy munkásszállót is ért, legalább tizenhárom sebesülttel, köztük két kiskorúval. A terület védelmére 2026 februárjára legalább tizenkilenc légvédelmi, köztük Pantsir-rendszerű állást telepítettek. Az „Alabuga Start” néven ismert program 2022 óta elsősorban afrikai és dél-ázsiai, 18-22 éves nőket toboroz, állítólag vendéglátás- és cateringképzés ígéretével, a jelentések szerint azonban a résztvevők jelentős része — becslések szerint akár kilencven százaléka — valójában drón-összeszerelő munkát végez. 2025 áprilisában az Interpol botswanai irodája megerősítette, hogy emberkereskedelem gyanúja miatt vizsgálja a programot, több emberi jogi szervezet szerint pedig a toborzási gyakorlat az emberkereskedelem több ismert jogi kritériumát is kielégíti.
