A szaúdi külügyminisztérium megerősítette, hogy a Perzsa-öböl menti térséget a Vörös-tengerrel összekötő vezetéket több, Irakból – vizsgálatok szerint a dél-iraki Majszán tartományból – indított drón találta el. Műholdképeken sűrű füst és tűz látszott egy Medinától délkeletre eső szakasznál; a hatóságok sérülésekről is beszámoltak, pontos számot azonban nem közöltek. A felelősséget hivatalosan egyetlen csoport sem vállalta magára, és sem a szaúdi, sem az iraki kormány nem nevezett meg konkrét milíciát – az Al Jazeera szerint azonban regionális tisztviselők arról számoltak be, hogy a jemeni húszík segítettek az iraki, iráni támogatású milíciáknak megtervezni és végrehajtani a támadást. Az iraki kormányfő, Ali al-Zaidi vizsgálóbizottságot állított fel, és miután megerősítést nyert, hogy a drónok Majszánból indultak, leváltotta az ottani katonai parancsnokság vezetőjét. Arra vonatkozóan, mennyi ideig tarthat a vezeték helyreállítása, egyelőre semmilyen hivatalos becslés nem ismert – a szakértői csapatok a helyszínen a kár felmérésén és a biztonságossá tételen dolgoznak.
Miért létfontosságú ez a vezeték most
A Petroline eredeti kapacitása napi 5 millió hordó volt, amit a háború során, vészhelyzeti átalakítással (korábban földgázcseppfolyósítókat szállító párhuzamos vezetékek crude-ra állításával) napi 7 millióra emeltek. A vezetéket egyszer már érte hasonló támadás: április 9-én, órákkal egy akkori tűzszünet életbe lépése után egy szivattyúállomása sérült meg, ami napi kb. 700 ezer hordós kiesést okozott, a teljes kapacitást azonban néhány napon belül, április 12-re helyreállították. A vezeték jelentőségét az adja, hogy 2026. március 2. óta a Hormuzi-szoros gyakorlatilag le van zárva a kereskedelmi hajózás elől: a forgalom a háború előtti napi mintegy száz hajóról napi 5-6 hajóra esett vissza, ami 95-97 százalékos csökkenésnek felel meg. Az Öböl-térség nyersolaj-exportja ezzel párhuzamosan közel felére, napi 17 millióról napi 9 millió hordóra esett, a szoroson ténylegesen áthaladó közvetlen export pedig napi átlagban mindössze 2,2 millió hordóra csökkent. A Petroline 7 millió hordós kapacitása a háború előtti szoros-forgalomhoz (napi kb. 17 millió hordó) viszonyítva nagyjából annak harmadát teszi ki – ez az az arány, ami miatt a vezetéket a messze legnagyobb kapacitású alternatív útvonalnak szokás nevezni, még ha ez egy más mérőszám is, mint a hajóforgalom drasztikusabb, közel teljes visszaesése.
Egy második front: elesett a Báb el-Mandeb-szoros is
A szaúdi vezeték elleni támadással szinte egy időben, de attól függetlenül a húszík is jelentős területi nyereséget értek el: szeptember 10-én elfoglalták Mokha kikötővárost, majd szeptember 11-én, a jemeni kormányerők kivonulása után a Perim-szigetet is – ez a sziget pontosan a Báb el-Mandeb-szoros legkeskenyebb pontján fekszik, és két külön hajózási sávra osztja azt. Ezzel a húszík immár nemcsak a szoros megközelítéseit, hanem magát a szűk átjárót is ellenőrzésük alá vonták. Jahja Szárí húszí katonai szóvivő kijelentése szerint "a hajózás biztonságos minden társaság számára, kivéve a szaúdi hajókat, amelyeket már betiltottak". A fejlemény miatt több hajózási társaság a lényegesen hosszabb és drágább, a Jóreménység-fokán át vezető útvonal használatát fontolgatja a Szuezi-csatorna helyett. Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg a hírek szerint közvetlenül Donald Trump amerikai elnökhöz fordult, katonai válaszlépést sürgetve.
