1956. október 23-án kirobbant a forradalom. A közvetlen előzmény egy nappal korábbra, október 22-re nyúlik vissza: a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói ekkor fogalmazták meg híres 16 pontjukat, amelyben többek között a szovjet csapatok kivonását, a többpártrendszert és a szabad választásokat, Nagy Imre visszatérését, a sajtószabadságot, a politikai foglyok szabadon bocsátását, valamint a Rákosi-címer helyett a Kossuth-címer visszaállítását követelték. A diákok szolidaritási tüntetést hirdettek a lengyelországi reformmozgalom mellé, a helyszínéül a magyar–lengyel barátságot jelképező Bem-szobrot jelölve ki.

Piros László belügyminiszter előbb betiltotta a felvonulást, majd kora délután mégis engedélyezte, miközben az ÁVH erőit is mozgósították. Délután három körül a pesti egyetemisták a Petőfi-szobornál gyülekeztek, ahol Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt, majd a menet átvonult a budai Bem térre, ahol az Írószövetség elnöke, Veres Péter olvasta fel az írók kiáltványát.

Itt született meg a forradalom máig legerősebb jelképe is: a tüntetők kivágták a nemzeti zászlóból a gyűlölt Rákosi-címert, és megszületett a lyukas zászló. Estére a Kossuth téren és a környező utcákban már mintegy kétszázezer ember tolongott, a tömeg pedig egyre hangosabban követelte Nagy Imre visszatérését.

Az események ezután órák alatt pörögtek fel. Este nyolckor a Kossuth Rádió sugározta Gerő Ernő pártvezető beszédét, aki soviniszta és nacionalista jelzőkkel illette a tüntetőket, majd kilenc körül Nagy Imre az Országház ablakában szólalt meg, nyugalomra intve a tömeget. Fél tíz tájban a Felvonulási téren (a mai Ötvenhatosok terén) többórás küzdelem után ledöntötték a tíz méter magas Sztálin-szobrot, amelyből csak a csizmák maradtak a talapzaton – innen a hely gúnyneve, a „Csizma tér". Eközben a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székházánál, ahol a tüntetők a 16 pont beolvasását követelték, az ÁVH-s őrség tüzet nyitott: a békés demonstrációból fegyveres felkelés lett, a felkelők a környező utcákban barikádokat emeltek, fegyvert szereztek, és hajnalra elfoglalták az épületet.

A forradalom nemcsak a fővárosban kezdődött el: Debrecenben már délelőtt több ezer diák gyűlt össze az egyetem előtt, és este hat körül itt dördült el az első sortűz, itt estek a forradalom első halálos áldozatai. Miskolcon munkás- és diákmegmozdulások indultak, Veszprémben országos egyetemi értekezletet tartottak. A szovjet felet sem érte készületlenül a nap: a „Hullám" fedőnevű terv a budapesti objektumok elfoglalását és az osztrák határ lezárását irányozta elő.

A folytatás a 20. századi magyar történelem egyik legsúlyosabb mérlege: a november 4-én meginduló szovjet támadás néhány nap alatt felmorzsolta az ellenállást, a harcoknak a hivatalos statisztikák szerint mintegy 2652 magyar és több száz szovjet halálos áldozata volt, csaknem húszezren megsebesültek, 180–200 ezren pedig elhagyták az országot. A megtorlás jegyében 229 embert végeztek ki ítélet alapján, tízezreket ítéltek el vagy internáltak, Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst koncepciós perben, 1958. június 16-án akasztották fel. Épp ezért október 23. a magyar emlékezetben kettős dátum: 1989-ben ezen a napon kiáltották ki a köztársaságot, mintegy jelezve, hogy a forradalom követelései harminchárom év után értek célba.

A 70. évforduló üzenete

A hetvenedik évforduló ma kivételesen erős nemzetközi felhanggal zajlik. Az áprilisi választás után, 2026. május 9. óta Magyar Péter a miniszterelnök. A mai programsorozat reggel kilenckor ünnepélyes zászlófelvonással indult a Kossuth téren Baka András köztársasági elnök, Forsthoffer Ágnes házelnök és a miniszterelnök részvételével, délelőtt a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájánál – a jeltelen sírokból 1989-ben újratemetett mártírok nyughelyénél – volt megemlékezés, délután kettőkor az Országgyűlés ünnepi ülése kezdődik, a központi állami megemlékezés pedig fél négytől zajlik a Kossuth téren, ahol négy órakor mond beszédet a kormányfő.

A vendégek között ott van Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság és António Costa, az Európai Tanács elnöke, Maia Sandu moldovai államfő, Đuro Macut szerb miniszterelnök és Jens Stoltenberg volt NATO-főtitkár, jelenlegi norvég pénzügyminiszter; Emmanuel Macron viszont végül nem utazott Budapestre. A Fidesz és a Mi Hazánk külön megemlékezéseket tart, előbbi a Bem téren, utóbbi a Corvin köznél.

1956 üzenete pontosan ott kapcsolódik a jelenhez, ahol a mai európai törésvonalak futnak: egy kis ország szuverenitásigénye egy nagyhatalmi birodalmi logikával szemben. A 194 ezer menekültet befogadó Nyugat emlékezete és a forradalom magára hagyásának tapasztalata máig ott munkál a magyar külpolitikai gondolkodásban: 1956 egyszerre érv a szövetségi rendszerek mellett.