Október 6. Magyarországon nemzeti gyásznap: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után ezen a napon, 1849-ben végezték ki Aradon a szabadságharc tizenhárom tábornokát és tisztjét, ugyanezen a napon lőtték agyon Pesten Batthyány Lajos grófot, Magyarország első miniszterelnökét.
A forradalom 1848 márciusában kezdődött: a pesti forradalmárok tizenkét pontban követelték a sajtószabadságot, a felelős minisztériumot, a polgári egyenlőséget, a nemzetőrséget és a feudalizmus eltörlését. Az áprilisi törvények a rendi országgyűlést demokratikusabb testületté alakították, és a választójog akkoriban a legszélesebb volt Európában. A bécsi udvar azonban visszavonta ezeket, és a konfliktus nyílt harccá fajult.
1849 nyarán az osztrákok orosz segítséget kértek. I. Miklós cár mintegy 200 ezer fős hadsereget és 80 ezer fős kiegészítő erőt küldött, ez döntőnek bizonyult. A temesvári csata után a magyar erők előtt „a megadás vagy a megsemmisülés” lehetősége maradt. 1849. augusztus 13-án Görgey Artúr a Világos melletti Bohus-várnál megadási feltételeket írt alá Theodor von Rüdiger orosz gróf előtt. Görgey ezt orosz, nem osztrák vereségként igyekezett beállítani, az oroszok azonban később mégis az osztrákok kezére adták a magyar csapatokat.
A világosi fegyverletétel után augusztus 17. és október 2. között más magyar erők és várak is megadták magukat, köztük a Klapka György tábornok által védett komáromi vár. Kossuth augusztus 17-én elhagyta az országot. I. Miklós cár kegyelmet kért a magyaroknak, Bécs mégis kemény megtorlásba kezdett: több száz embert halálra vagy börtönre ítéltek, a túlélőket sorozták az osztrák hadseregbe.
A tizenhárom aradi vértanú nevét a magyar emlékezet évszázadok óta őrzi: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly. Kiss Ernőt, Schweidel Józsefef, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost agyonlőtték.
Batthyány Lajost október 6-án agyonlőtték
Batthyány Lajost egy katonai bíróság kezdetben fogságra, majd az osztrák vezetés nyomására halálra ítélte. Pesti fogságában a felesége egy kis kardot csempészett be neki, amellyel megpróbált öngyilkos lenni, sikertelenül. Az öngyilkossági kísérlet után a nyakán sebhely maradt, a hatóságok ezért a kivégzés módját agyonlövésre változtatták. 1849. október 6-án, ugyanazon a napon, amikor Aradon a tábornokokat kivégezték, Pesten agyonlőtték. Maradványait 1870-ben a Kerepesi temetőbe vitték át, ahol a mauzóleuma a magyar nemzeti emlékezet jelképe lett.
Az osztrák katonák sörrel koccintottak a kivégzések napján, ezért a magyarok 150 évig nem koccintottak sörrel. A forradalom katonai vereségével a magyar nemzeti identitás meghatározó eseménye lett. Október 6. emléke ezért évről évre arra emlékeztet, hogy a szabadságharc leverése nem csupán katonai fordulat volt, hanem megtorlás is. A tizenhárom tábornok és az első miniszterelnök kivégzése mély nyomot hagyott a magyar közgondolkodásban, az aradi vértanúk és Batthyány Lajos neve pedig máig a szabadságért vállalt áldozat szimbóluma.
