Az Orosz Kormány legutóbbi, miniszterelnök-helyettesek részvételével megtartott tanácskozása világosan kirajzolja azt a stratégiai irányt, amelyet Moszkva a nemzetközi elszigeteltség és a szankciós nyomás hatására követ. A megbeszélések középpontjában a Belarusszal fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzése, az Eurázsiai Gazdasági Unión (EAEU) belüli integráció elmélyítése, valamint egy ambiciózus, technológiai önellátást célzó biogazdasági stratégia elindítása állt. Az orosz vezetés számára szükségessé vált, hogy a gazdasági láncokat átterelje a „baráti országok” irányába, kiváltva a nyugati importból kiesett ipari és technológiai komponenseket.
A Minszkben megrendezett Eurázsiai Interkormányzati Tanács ülése, valamint a Union State (Orosz-Fehérorosz Államszövetség) Miniszterek Tanácsának ülése kézzelfogható lépéseket hozott a gazdasági unió szorosabbá tételében. Az integrációs célok között kiemelt szerepet kapott a közös energiapiac – különösen a villamosenergia-kereskedelem szabályainak összehangolása –, valamint a logisztikai útvonalak fejlesztése és a tengeri kikötők elektronikus dokumentumkezelésének felgyorsítása a kereskedelmi áramlatok élénkítése érdekében - áll az orosz kormány közleményében.
A moszkvai kabinet másik kulcsfontosságú fókuszpontja a hazai biogazdasági stratégia elfogadása volt, amely közvetlen összefüggésben áll az ország ipari és technológiai szuverenitásának megteremtésével. A Vlagyimir Putyin elnök által szorgalmazott program keretében Oroszország hatalmas erőforrásokat csoportosít át a biotechnológiai kutatásokba, a mezőgazdasági innovációkba, a gyógyszeriparba és az alternatív energiahordozók fejlesztésébe.
A makrogazdasági és integrációs tervek mellett a kormány a belső stabilitás megőrzésére is nagy hangsúlyt fektet. Az elnöki kezdeményezésre elindított adósságcsökkentési mechanizmus – amelynek keretében a régiók szövetségi költségvetési tartozásainak kétharmadát leírják, ha azt helyi fejlesztésekre és az infrastruktúra korszerűsítésére fordítják – életek menthet a regionális költségvetésekben. Ebből a forrásból részesül a folyamatos biztonsági kockázatokkal küzdő Belgorodi terület is, amely a költségvetési tehermentesítés mellett közel 3 milliárd rubeles extra támogatást kap a katonai műveletekben résztvevők és családjaik támogatására.
Összességében elmondható, hogy az orosz kormányzat nemcsak a makroszintű geopolitikai tömbösödést (EAEU és Union State) mélyíti el a nyugati szankciók ellensúlyozására, hanem a belső gazdasági feszültségek kezelésére és a technológiai modernizációra is kényszerpályán mozogva fókuszál. Az elkövetkező időszak nagy kérdése az lesz, hogy ezek a papíron ambiciózus, központilag vezérelt ipari és biotechnológiai programok milyen hatékonysággal tudják ellensúlyozni a háborús gazdaság hosszú távú strukturális nehézségeit.
