A Rumen Radev miniszterelnök által támogatott politikus nemcsak Bulgária első választáson győztes női államfője lett, hanem sikere újraértelmezte az ország belpolitikai erőviszonyait is. A liberális és jobboldali pártok széles körű mozgósítása ellenére Andrej Gjurov jelentős vereséget szenvedett. A választás ugyanakkor jóval többről szólt két politikus versengésénél: az ukrajnai háborúhoz való viszony, Bulgária külpolitikai önállósága és a hagyományos pártelitek befolyása egyaránt megjelent a küzdelemben.
Egy hét alatt gyökeresen megváltozott a bolgár elnökválasztás politikai értelmezése. Az első forduló után még úgy tűnt, hogy a választók figyelmeztetésben részesítették Rumen Radev miniszterelnököt. Az áprilisi parlamenti választásokon fölényes győzelmet arató Progresszív Bulgária által támogatott Ilijana Jotova ugyanis a vártnál gyengébben szerepelt, és mindössze néhány százalékponttal előzte meg liberális ellenfelét, Andrej Gjurovot.
A második forduló azonban egyértelmű fordulatot hozott. A szavazatok 99,95 százalékos feldolgozottságánál Jotova 57,58 százalékot, Gjurov pedig 39,47 százalékot szerzett. A több mint 344 ezer szavazatos különbség nem hagyott kétséget a győztes személyét illetően.
A kérdés azonban nem csupán az, hogy ki nyerte meg az elnökválasztást, hanem az is, hogy milyen politikai folyamatok vezettek ehhez az eredményhez.
Békepárti győzelem vagy a politikai elit elutasítása?
Az elnökválasztás egyik meghatározó témája az ukrajnai háború volt. Radev és Jotova a mielőbbi tűzszünetet, a diplomáciai tárgyalásokat és a konfliktus politikai rendezését hangsúlyozta. Álláspontjuk szerint Bulgáriának saját nemzeti érdekeit szem előtt tartva kell alakítania külpolitikáját, és kerülnie kell azokat a lépéseket, amelyek tovább mélyíthetik a katonai konfrontációt.
A két politikai tábor közötti különbség azonban nem egyszerűsíthető le arra, hogy az egyik békét, a másik háborút akar. A vita valójában arról szólt, milyen feltételek mellett és milyen eszközökkel képzelhető el a béke megteremtése, illetve mekkora mozgástérrel rendelkezzen Bulgária az Európai Unión és a NATO-n belül.
Jotova győzelme kétségtelenül megerősítette a Radev-kormány diplomáciai rendezést szorgalmazó külpolitikai irányvonalát. Ugyanakkor túlzás lenne azt állítani, hogy a választók kizárólag az ukrajnai háború kérdésében foglaltak állást.
A bolgár társadalomban továbbra is erős a hagyományos pártokkal szembeni bizalmatlanság. A rendkívül alacsony részvétel arra utal, hogy a választópolgárok jelentős része egyik politikai alternatívát sem tartotta kellően vonzónak.
A liberális összefogás nem vált választói egységgé
Az első forduló után Gjurov mögött látványos politikai összefogás alakult ki. Korábbi miniszterelnökök, államfők, miniszterek, diplomaták és katonai vezetők szólították fel a választókat a támogatására.
A felhívások egyik központi üzenete az volt, hogy Bulgária európai és euroatlanti jövője forog kockán. Gjurov győzelmét a Radev-kormány politikájával szembeni intézményi ellensúly megteremtésének lehetőségeként mutatták be.
A kampány utolsó napjaiban a kommunikáció is új lendületet kapott. Látványos videók, összehangolt nyilatkozatok és a közösségi médiában terjedő üzenetek igyekeztek azt a benyomást kelteni, hogy a liberális jelölt támogatottsága gyorsan növekszik.
A kudarc egyik lehetséges magyarázata, hogy a különböző politikai erők vezetőinek összefogása nem eredményezte automatikusan szavazótáboraik egyesülését. A korábban egymással éles konfliktusban álló pártok választói nem feltétlenül követik vezetőiket, amikor azok az utolsó pillanatban közös politikai álláspontot alakítanak ki.
A másik tényező a mozgósítás időzítése lehetett. Néhány nap alatt nehéz felépíteni azt a politikai bizalmat, amelynek kialakulásához rendszerint hosszabb idő szükséges.
Boriszov kettős játszmája
A választás egyik legérdekesebb szereplője Bojko Boriszov, a GERB vezetője volt. Az első fordulóban pártja nem állított saját elnökjelöltet, és nem mozgósította szervezett formában választóit. Hasonló magatartást tanúsított Deljan Peevszki, a DPSZ vezetője is.
A második forduló előtt azonban Boriszov személyesen Gjurov mellé állt. Bejelentette, hogy rá fog szavazni, mert külpolitikai kérdésekben közelebb áll hozzá, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy pártja tagjait és szimpatizánsait nem kötelezheti ugyanerre Ez a kettősség többféleképpen értelmezhető.
A GERB hagyományosan erős önkormányzati pozíciókkal rendelkezik, amelyek megőrzése Boriszov számára stratégiai jelentőségű. Egy túlságosan határozott elköteleződés Gjurov mellett megnehezíthette volna a párt helyi politikai kapcsolatainak és szövetségeinek fenntartását.
A választói adatok is arra utalnak, hogy Boriszov személyes állásfoglalása nem eredményezett általános mozgósítást. Az Alpha Research választásnapi felmérése szerint a GERB áprilisi szavazóinak mintegy 60 százaléka távol maradt a második fordulótól. A szavazáson részt vevő GERB-szimpatizánsok többsége ugyan Gjurovot támogatta, de ez nem volt elegendő az eredmény megfordításához.
Boriszov számára ezért a választás mérlege összetett: politikailag elhatárolódhatott Radevtől, miközben elkerülte, hogy pártját teljes egészében a vesztes elnökjelölthöz kösse.
Az Újjászületés szavazói is hozzátettek Jotova sikeréhez
A második forduló egyik figyelemre méltó fejleménye a nacionalista Újjászületés párt szavazóinak magatartása volt.
A választásnapi közvélemény-kutatások szerint a második fordulóban részt vevő Újjászületés-szimpatizánsok jelentős többsége Jotovát támogatta. Az Alpha Research 76, a Mjara 79 százalékra becsülte ezt az arányt. Ez fontos adalék a választási eredmény értelmezéséhez.
Ugyanakkor ez nem jelent automatikus politikai szövetséget Radev és az Újjászületés között. A választói átszavazás és a pártok közötti együttműködés két különböző jelenség.
Radev erősödött, a társadalmi megosztottság maradt
Jotova győzelmének legfontosabb belpolitikai következménye Rumen Radev pozícióinak megerősödése.
Az áprilisi parlamenti választásokon a Progresszív Bulgária megszerezte a kormányzáshoz szükséges többséget. Most a miniszterelnök korábbi alelnöke is közvetlen választói felhatalmazást kapott.
Ez kedvező feltételeket teremthet a kormány és az államfői intézmény együttműködéséhez. Ugyanakkor felveti az alkotmányos ellensúlyok kérdését: miként tudja a köztársasági elnök betölteni a pártpolitikán felül álló szerepét, ha politikai nézetei és személyes kapcsolatai szorosan kötődnek a kormányfőhöz?
A másik korlátot az alacsony részvétel jelenti. Jotova a szavazók többségének támogatását megszerezte, de a választásra jogosultak jelentős része távol maradt. Ezért győzelme nem értelmezhető a teljes bolgár társadalom egységes politikai állásfoglalásaként.
A külpolitikai irányvonal szempontjából ugyanakkor a választás fontos üzenetet hordoz. A bolgár választók szavazáson részt vevő többsége nem kívánt olyan államfőt választani, aki a Radev-kormány politikájával szemben határozottabb euroatlanti ellensúlyt képviselne.
A liberális és jobboldali pártvezetők mozgósítása nem tudta megfordítani a választást, miközben Jotova a saját politikai táborán túl is támogatást szerzett. Egy héttel ezelőtt még Radev meggyengüléséről beszéltek. Most azonban a miniszterelnök megerősödött politikai pozícióból folytathatja kormányzását.
A következő időszak legfontosabb kérdése már nem az, hogy sikerült-e megőriznie politikai befolyását, hanem az, hogy a megerősödött kormányzati és elnöki együttműködés milyen irányba vezeti Bulgáriát az egyre bizonytalanabb európai biztonságpolitikai környezetben.
