Egy másik állítólagos "világelső": tengeri drón a tengeri drón ellen
A szeptember 12-13-i orosz légicsapással egy időben egy másik, technológiailag is jelentős esemény történt a Fekete-tengeren: a Naval News elismert haditengerészeti szakportál szerint egy ukrán Sargan-3000 (más néven "SeaWolf") típusú, Kongsberg Protector fegyverzeti rendszerrel felszerelt tengeri drón elfogott és elsüllyesztett egy orosz támadó tengeri drónt. A szakportál ezt a történelem első ilyen, két pilóta nélküli felszíni jármű közötti harci összecsapásaként jellemezte. Fontos hangsúlyozni: a beszámoló elsődlegesen az ukrán haditengerészet saját közlésére és egy elismert, független OSINT-elemző korábbi értékeléseire támaszkodik — teljesen független, például orosz vagy harmadik fél általi megerősítés egyelőre nincs. forrás
A "videojáték-hadviselés" pszichológiája — nem olyan egyszerű, mint hangzik
Elterjedt feltevés, hogy a képernyőn keresztül, fizikai távolságból végzett ölés érzelmileg könnyebben elviselhető a kezelők számára, mintha a helyszínen lennének — mintha valóban csak egy videojátékot játszanának, miközben az áldozatok valódiak. A rendelkezésre álló szakirodalom ezt a feltevést azonban nem támasztja alá egyértelműen. Egy amerikai védelmi minisztériumi tanulmány szerint a drónkezelők nagyjából ugyanolyan arányban tapasztalnak poszttraumás stressz-zavart, depressziót és szorongást, mint a hagyományos, ténylegesen bevetett pilóták; egy légierő-felmérésben a drónkezelők 46-48 százaléka számolt be magas operatív stresszről. forrás
A trauma jellege ugyanakkor más, mint a hagyományos harci PTSD-é: nem a saját élet közvetlen veszélyeztetettségének átélése áll a középpontban, hanem inkább a bűntudat, a disszociáció és a monoton, ismétlődő távoli hadviselés lelki terhe — a kezelők gyakran órákig figyelik a célpontok mindennapi rutinját a képernyőn, tüzet nyitnak, utána a helyszínen "maradnak" megfigyelőként, majd hazamennek egy hétköznapi életbe, amelyről sokszor nem tudnak vagy nem akarnak beszélni. Néhány kutató szerint ezért a hagyományos PTSD-modellek nem is írják le pontosan ezt a fajta terhelést, amely inkább erkölcsi distresszként és kognitív kimerülésként, mint klasszikus, félelem-alapú traumaként jelentkezik.
