A zavargás 2026. november 2-ről 3-ra virradó éjjel történt Petropavlivszka Borscsahivkában, egy Kijev melletti településen, ahol az 1. Azov-hadtest egy átmeneti elhelyezési és feldolgozó pontot üzemeltet mozgósított, besorozás előtt álló, illetve engedély nélkül alakulatukat elhagyó katonák számára. Online terjedő állítások nyomán — miszerint mintegy 40 embert tartanak fogva egy pincében, és a mentősöket nem engedik be hozzájuk — tömeg gyűlt össze a létesítménynél, kövekkel dobálták meg a rendőröket, járműveket rongáltak, és megpróbáltak felborítani egy, szolgálatot teljesítő katonákat szállító buszt. Lövések dördültek és könnygázt is bevetettek, bár azt, hogy pontosan ki lőtt, az ügyet részletesen feldolgozó Kyiv Post sem tudta megállapítani. A helyszínre sietett Olekszandr Pivnenko vezérőrnagy, és Kirilo Budanov, az Elnöki Hivatal vezetője is.

A hivatalos adatok szerint négy katona sérült meg és került kórházba — a Nemzeti Gárda szóvivője szerint mindannyian önerőből, kísérő nélkül szálltak be a mentőbe, és cáfolta azt az online terjedő állítást is, miszerint valakinek eltört volna a gerince. Haláleset nem történt, ezt a rendőrség kifejezetten cáfolta. Arra a kérdésre, hány embert tartottak ténylegesen a létesítményben, Budanov a 24 Csatornának azt mondta: tizennégyet — a „mintegy negyven” szám az online terjedő, megerősítetlen állításból ered.

„A kínzókamrák hamis állítás” — a belügyminiszter cáfolata

Ivan Vihivszkij belügyminiszter kifejezetten hamisnak nevezte a „kínzókamrák” állítását. Elmondása szerint a létesítményben lévők közül ketten valóban engedély nélkül hagyták el alakulatukat, a többiek november 9-én kezdték volna meg alapkiképzésüket — az esetet „a sorkötelezettséget elkerülő csalásnak” nevezte. Az ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) szerint mintegy száz, a zavargásban aktívan részt vevő személyt azonosítottak és találtak meg, és fontolóra veszik őrizetbe vételüket és gyanúsításukat; az eljárás a Btk. 114-2. szakaszának (1) és (2) bekezdése alapján indult, amelyek a fegyveres erők jogszerű tevékenységének akadályozását, illetve csapatmozgásra vonatkozó információ jogosulatlan terjesztését rendelik büntetni. Ivan Rudnickij, az SZBU helyettes vezetője emellett azt állította, a szervezők célja egy katona elrablása lett volna — ez egyelőre az ő nyilatkozata, nem a vád hivatalos jogalapja. Az Állami Nyomozó Hivatal emellett külön, hatalommal való visszaélés gyanúja miatti eljárást indított a katonai személyzettel szemben.

Hogyan lett négy sérültből negyven „túsz” tizenhat perc alatt?

Az ukrán fegyveres erők sajtóorgánuma, az Army Inform részletes idővonalat tett közzé arról, hogyan torzult az esemény a közösségi médiában. A legkorábban azonosítható poszt (a Threads platformon, november 2-án 11:34-kor) négy, a Szonyacsna utcában komolyan megsérült emberről írt, Azov vagy túszok említése nélkül. Mintegy tizenhat perccel később egy másik poszt már negyven, egy pincében jogtalanul fogva tartott emberről írt — ezt Telegram-csatornák gyorsan átvették, és olyan, azóta hivatalosan cáfolt részletekkel egészítették ki, mint egy állítólagos haláleset vagy egy eltört gerinc. Egy mentőautó és egy orvosi egyenruhát viselő nő jelenléte vizuális hitelességet adott az állításnak. A médiafigyelés szerint a „negyven túsz” állítás 520 posztban jelent meg, mielőtt az első cáfolatok megjelentek volna, utána további 3723 posztban terjedt tovább; a vizsgált ukrán hírportálok mindössze 6 százaléka, az orosz oldalaknak viszont 82 százaléka tálalta tényként.

A mentőautó sofőrjével együtt feltűnő nőt, akit a sajtó Valentyina Moloda néven azonosított, őrizetbe vették. Budanov szerint ő és a sofőr napokkal korábban feltérképezte a helyszínt. A Szlidsztvo.Info ukrán vizsgálati portál szerint Moloda egy, 2023 óta nem működő cég tulajdonosaként mutatkozott be, és egy saját maga által alapított civil szervezet újságírói igazolványával rendelkezett — fontos hangsúlyozni, hogy mindez önmagában nem bizonyítja részvételét szervezett dezinformációs tevékenységben, de komoly kérdéseket vet fel állításai megbízhatóságáról.

A 14 éves fiú valódi története

A Diesen-poszt egyik legsúlyosabb, egyben legfélrevezetőbb állítása, hogy a „legfiatalabb áldozat” mindössze 14 éves volt. A valóság ennél árnyaltabb: egy felvételen Budanov egy fiúval beszélget, aki azt mondja, 14 éves. A fiú azonban nem a bent tartózkodó, mozgósítás alatt álló katonák egyike volt. Az ukrán fegyveres erők sajtója szerint kívülről mászott át a létesítmény kerítésén, a tömeg egyik legaktívabb, fenyegetőzve kiabáló tagjaként — egy beszámoló szerint meg is rongálta a kerítést, és köveket dobott az ablakokra; a független sajtó ennél óvatosabban fogalmaz, szerintük nem világos pontosan, hogyan jutott be az épületbe, egyes beszámolók szerint átlökték vagy átemelték a kerítésen. Abban azonban mindkét forrás egyezik, hogy nem a bent tartott újoncok egyike volt, hanem a kívülről érkező tömeg tagjaként került be. Miután bent megtalálták, Budanov felhívta a fiú nővérét, és egy felnőttet kért, hogy vigye haza; a fiút ezután termotakaróba csavarva, biztonságban kísérték ki az épületből. A fiú tehát nem kiszabadított fogolyként, hanem a kívülről érkező, zavargó tömeg tagjaként volt jelen.

Az ügy mögött meghúzódó, valódi probléma — a mozgósítás körüli feszültségek, az alakulatukat engedély nélkül elhagyó katonák kezelése, illetve a hatalommal való visszaélés gyanúja — önmagában is komoly, nyilvános vitát generáló téma Ukrajnában, amit az ukrán katonai és rendvédelmi vezetés is elismert: Olekszandr Rjasznij ezredes, az Azov-hadtest képviselője szerint „a szolgálatot teljesítő személyzet elleni fizikai erőszak elfogadhatatlan”, a vezérkar közleménye szerint pedig „a szolgálatot teljesítő személyzet tisztelete nem a hibátlanság jutalma, hanem a norma egy a létéért harcoló társadalomban”. November 3-án több mint hetven, többnyire fiatal ember gyűlt össze a kijevi Függetlenség téren a fegyveres erők melletti szolidaritási demonstráción, amelyet katonák családtagjai és barátai szerveztek.