Amikor az ártatlan „hazudik” — Floyd Fay esete

A leggyakrabban idézett amerikai eset egy ohiói férfihez, Floyd „Buzz” Fayhez köthető. 1978 márciusában egy élelmiszerbolt tulajdonosát lőtték le egy rablási kísérlet közben — az áldozat halála előtt annyit mondott, hogy „Buzz tette”. Mivel más megerősítő bizonyíték nem volt, az ügyészség megegyezést ajánlott: ha Fay átmegy egy poligráftesztet, elengedik a vádat. Fay aláírta a megállapodást, majd megbukott a teszten — ez önmagában elegendő bizonyítéknak bizonyult a tárgyaláson, ahol 15 év és életfogytiglan közötti büntetésre ítélték. Csak két és fél évvel később, amikor védője egy Németországban szolgáló katonát talált, aki bevallotta, hogy ő vezette a menekülő autót, és megnevezte a valódi elkövetőket, szabadult Fay — az ohiói kárigény-bíróság végül csaknem 130 ezer dollár kártérítést ítélt meg neki.

Egy hipotetikus gyilkosság — Gary Gauger esete

Hasonlóan súlyos, de más mechanizmusú eset Gary Gaugeré, akinek szüleit 1993-ban meggyilkolták saját illinois-i farmjukon. A nyomozók azt mondták Garynek, hogy megbukott a poligráftesztjén — valójában a teszt csak eredménytelen volt, nem bukott —, és azt is hamisan állították, hogy vérrel átitatott ruhákat találtak a szobájában. A nyomás alatt Gauger egy hipotetikus forgatókönyvet fogalmazott meg arról, hogyan ölhette volna meg szüleit egy alkoholos „elsötétülés” alatt — ezt a tárgyaláson beismerésként használták fel, és halálra ítélték. Az ítéletet 1996-ban egy fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezte jogellenes letartóztatás miatt; a valódi elkövetők egy motoros banda tagjai voltak. Gaugert 2002-ben Illinois akkori kormányzója ártatlansági alapon kegyelemben részesítette.

A hat órás kihallgatás — Jeffrey Deskovic esete

A harmadik, jól dokumentált eset egy akkor 16 éves New York-i fiatalemberé, Jeffrey Deskovicé, akit egy 15 éves lány 1989-es meggyilkolásával gyanúsítottak. Önként ment el egy poligráftesztre — amit egy magáncégnél, három ülésben, mintegy hat órán át, ügyvéd vagy szülő jelenléte nélkül végeztek. Egy detektív közölte vele, hogy megbukott, mire a kimerült fiú végül beismerő vallomást tett, amely során harmadik személyből első személybe váltva, végül sírva mesélte el a „tettét”. A tárgyalás előtti DNS-vizsgálat már akkor kizárta őt a holttesten talált spermaminta forrásaként — az ügyészség azonban a beismerésre alapozva mégis folytatta az eljárást, és 15 évtől életfogytiglanig terjedő büntetésre ítélték. Csak 2006-ban szabadult, amikor az Innocence Project átvette az ügyet és egy új DNS-egyeztetés egy már elítélt bűnözőhöz kötötte a bizonyítékot.