Hol tart a folyamat most, 2026-ban?

A téma 2025-ben újra mozgásba lendült, amikor Lengyelország – az akkori félévéves uniós tanácsi elnökség birtokosaként – prioritásként kezelte a kérdést, és technikai egyeztetéseket ígért a tagállamokkal. Ezzel párhuzamosan felmerült, hogy a Bizottság akár vissza is vonhatja a 2018-as javaslatot, miután több mint hat év alatt sem sikerült érdemi áttörést elérni – ez azonban nem végleges döntés, csak egy fontolgatott lehetőség volt. Spanyolország miniszterelnöke a gyakorlatot "értelmetlennek" nevezte, Olaszországban pedig 350 ezer aláírást gyűjtöttek egy, az állandó nyári idő bevezetését sürgető petícióhoz. 2025. október 23-án az Európai Parlament újabb plenáris vitát tartott a témában, ezt követően azonban a Bizottság bejelentette, hogy egy részletes tanulmányt indít a további döntéshozatal megalapozására – vagyis az ügy gyakorlatilag visszakerült a vizsgálati fázisba. Konkrét céldátum jelenleg nincs; Litvánia 2027-es tanácsi elnöksége alatt esetleg újra napirendre kerülhet a kérdés, de ez egyelőre csak jelzett szándék, nem megerősített terv.

Mit mond a tudomány – és mit mutat egy elrettentő orosz példa?

A téma nem csupán politikai vita, hanem tudományos kérdés is. Egy 2024-es, tíz ország adatait feldolgozó szisztematikus áttekintés és mentaanalízis szerint a tavaszi óraátállítás után a szívinfarktus kockázata mérhetően, mintegy 4 százalékkal megnő, míg az őszi átállásnál ez a hatás statisztikailag nem volt kimutatható. Az Amerikai Alvásgyógyászati Akadémia húsz orvosi és tudományos szervezet támogatásával megerősített állásfoglalása szerint egyébként nem is az állandó nyári, hanem az állandó téli, szabványidő illeszkedne jobban az emberi cirkadián ritmushoz – ez éppen ellentétes azzal, amit a déli tagállamok politikailag preferálnának. Az eredeti, 1916-os energiatakarékossági indoklás is jelentősen megkérdőjeleződött azóta: a modern fogyasztási szokások – légkondicionálás, fűtés, elektronikai eszközök – miatt a világítási megtakarítást a hűtési és fűtési többletfogyasztás nagyrészt vagy teljesen ellensúlyozza, egyes amerikai vizsgálatok szerint a lakossági áramfogyasztás összességében inkább nőtt, mint csökkent az óraátállítás hatására.

Aki azt gondolná, hogy egyszerűbb lenne egyszerűen dönteni és kész, annak érdemes megnézni Oroszország példáját. 2011-ben az akkori orosz vezetés bevezette az állandó nyári időt, és ősszel nem állította vissza az órákat – a kísérlet rendkívül népszerűtlennek bizonyult, mert télen Moszkvában a nap csak reggel 10 óra körül kelt fel, ami tömeges lakossági panaszokhoz vezetett. 2014-ben az orosz törvényhozás kénytelen volt visszaállni az állandó szabványidőre, és azóta sem alkalmaznak szezonális óraátállítást. Ez a történet az egyik leggyakrabban idézett elrettentő példa azok számára, akik óva intenek egy elhamarkodott, kellően át nem gondolt európai döntéstől – különösen a magasabb szélességi fokon fekvő országok esetében. Az Egyesült Államokban is hasonló vita zajlik, csak ott éppen az ellenkező irányba: a képviselőház 2026 júliusában megszavazta az állandó nyári idő bevezetését célzó törvényjavaslatot, amely azonban a szenátusban egyelőre elakadt.