A kutatócsoport a Chandra archívumában található, alacsony energiájú röntgenfelvételeken bukkant a rejtélyes objektumokra: ezek olyan forrásoknak bizonyultak, amelyek jól látszottak a legalacsonyabb energiájú röntgenképeken, ám a magasabb energiájú felvételeken teljesen eltűntek.
Ez a szokatlan mintázat árulta el, hogy a forrásaik rendkívül „lágy”, azaz alacsony energiájú röntgensugárzást bocsátanak ki, ezzel egyidejűleg pedig igen intenzív ultraibolya sugárzást is – ezt a kombinációt korábban soha nem figyelték meg egyetlen ismert objektumnál sem.
A kutatók szerint az objektumok valószínűleg kettős csillagrendszerek: egy kompakt csillagmaradvány – fekete lyuk, neutroncsillag vagy fehér törpe – anyagot szív el egy kísérőcsillagáról, a felforrósodott anyag pedig, mielőtt a kompakt objektumra zuhanna, röntgen- és ultraibolya sugárzást bocsát ki. Az ehhez hasonló forrásokat azért volt eddig rendkívül nehéz kimutatni, mert az alacsony energiájú röntgensugarakat nehéz érzékelni, az ultraibolya sugárzást pedig a csillagközi hidrogén és hélium elnyeli, ez pedig a közelmúltig szinte „áthatolhatatlan akadályt” jelentett a kutatók számára.
A felfedezés két rejtélyt is megoldhat
A felfedezés jelentőségét az adja, hogy akár két, régóta fennálló asztrofizikai kérdés megválaszolásához is közelebb vihet. Az egyik az úgynevezett Ia-típusú szupernóvák rejtélye: a fehér törpéket tartalmazó kettős rendszerek egy része idővel ilyen szupernóvaként robbanhat fel, ezek a robbanások pedig kulcsfontosságúak a kozmikus tágulás méréséhez.
„Ha találnánk egy módot arra, hogy ezeket az Ia-típusú szupernóva-robbanásokat még a bekövetkezésük előtt észleljük, az rendkívül fontos volna”
– mondta Mustafa Muhibullah, az Alabamai Egyetem kutatója, a felfedezést bemutató tanulmány vezető szerzője. A másik nyitott kérdés a galaxisközi közeg ionizációjának mibenléte: a hiperlágy források által kibocsátott intenzív ultraibolya sugárzás magyarázatot adhat arra, hogyan szakadnak le elektronok a galaxisközi gázból, ami közvetlenül befolyásolja a csillagkeletkezés ütemét és a galaxisok fejlődését.
Muhibullah szerint „még sosem találkoztunk olyan objektumcsoporttal, amely így viselkedne.”Hozzátette, hogy „ezek a rejtőzködő röntgenforrások valójában a legenergikusabb ismert objektumok közé tartoznak”. A kutatásban Jimmy Irwin, szintén az Alabamai Egyetem munkatársa, valamint Rosanne Di Stefano, a Harvard–Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatója is közreműködött. Az eredményeket szeptember 9-én, a Nature Astronomy szaklapban tették közzé.
