Egy tank, amit a szovjet T-34 miatti ijedtség szült
A fejlesztés 1941. május 26-án indult, amikor a Wehrmacht egyszerre bízta meg a Henschel és a Porsche céget egy 45 tonnás nehéztank megtervezésével, 88 milliméteres löveggel.
Porsche cége egy kísérleti, réz-igényes benzin-elektromos hajtást alkalmazó konstrukcióval versengett, de ez a megoldás szárazföldi harckocsinál kiforratlannak és nehezen karbantarthatónak bizonyult. 1942 novemberére Hitler eldöntötte: a tank kizárólagos gyártója a megbízhatóbbnak ítélt Henschel lesz. A Porsche által előre, bizalomra elkészített mintegy kilencven alvázból nem lett sorozat Tigris — ezeket páncélvadásszá, a később Elefántnak nevezett, kevésbé ismert harceszközzé építették át, és végül csak egyetlen Porsche-féle Tigris látott harcot, egy parancsnoki járműként.
Mit tudott valójában a tank?
A kész harckocsi 54-57 tonnát nyomott (a súly a gyártás során nőtt), 100 milliméteres, merőleges — nem döntött — homlokpáncélzattal. Fontos pontosítás: a gyakran idézett „120 milliméteres” frontpáncél valójában csak a löveg körüli, megerősített pajzs átfedési zónájára vonatkozik, a sík homloklemez vastagsága 100 milliméter volt. A legendás fegyver, a légvédelmi ágyúból kifejlesztett 8,8 centiméteres KwK 36 löveg 1800 méterről is átütötte egy amerikai Sherman tornyát, és 1500 méterről a szovjet T-34 elejét — ezzel a háború egyik legnagyobb hatótávolságú páncéltörő fegyverének számított. A jellegzetes, egymásba illeszkedő futógörgő-rendszer egyenletesebb terhelés-eloszlást és jobb felfekvést biztosított, ugyanakkor télen vagy sárban a görgők közé fagyott/beszorult kő, hó és jég miatt egyetlen belső görgő kicserélése akár tíz órát is igénybe vehetett. A tank szélessége miatt vasúti szállításhoz le kellett venni a harci lánctalpakat és szűkebb szállító-láncokra cserélni — ez a procedúra csak 1944 februárjában szűnt meg, amikor egy újfajta, elhagyott külső görgősorral készült verzió jelent meg.
Egy tank, aminek az ára örök történészi vita
Az 1347 legyártott darab (néhány forrás szerint kissé több, 1350-1355 db) elkészítése kb. két hetet vett igénybe darabonként, kézi, nem futószalagos technológiával. A pontos gyártási költség a mai napig vitatott: a hivatalos iratok 250-300 ezer birodalmi márka körüli összeget említenek, miközben a korabeli, kifejezetten propagandisztikus hangvételű legénységi kézikönyv, a Tigerfibel 800 ezer márkás összeget és 300 ezer munkaórát ad meg. A hadtörténész Bruce Newsome szerint ez utóbbi szám inkább háborús propaganda, mint valós termelési adat. Bármelyik számot vesszük is alapul, egy Tigris ára nagyjából két-háromszorosa volt egy egyszerűbb Panzer IV árának, ami jól mutatja, mekkora erőforrást kötött le a gyártása.
